Kovács Bálint

Hogyan társasozunk ma, és hogy csináltuk régen?

Az egri színház korábbi igazgatójával, a Színmûvészeti Egyetem tanárával, a hazai színházi szervezetek nagyját képviselõ MSZT elnökével beszélgettünk arról, hogyan érvényesítheti az érdekeit a szakma a hatalommal szemben, és lesz-e a tiltakozásoknak bármi foganatjuk.

Közösségi ember, fáradhatatlan szervező. Stúdió "K", Egyetemi Színpad, Bárka, a Halász Péter-féle Városi Színház és végül a Sirály - csupa közösségi hely, sok szubverzív művészettel és civil kurázsival. És most a "Sirálynak is vége". Vagy mégsem?

Csukás István mesefigurái, Órarugógerincű Felpattanó, Egylábú Esernyőmadár és Lesből Támadó Szárítókötél virágcsokorral üdvözölnék a célban Alan Hollinghurst Booker-díjas regényének főszereplőjét azon a versenyen, amelyet a legsokatmondóbb nevű irodalmi alakoknak rendeztek. Mert Nick Guest vendég a javából: a Thatcher-korabeli London egyik parlamenti képviselőjének luxuslakásában kapott vendégszobát, de a meghívón nem a tetőtéri hálószoba ajtószáma szerepelt, hanem a kispad közvetlenül a felső tízezer játékterének partvonala mellett. Az a hely, ahonnan be lehet ugyan sétálni a pályára, de ott mindenki azonnal észreveszi a cipőn az oldalvonal krétaporának nyomát. Ez pedig különösen veszélyes, ha az ember bőre alatt még egy bélyeg van: a homoszexualitásé.

koncert - GUANO APES

A nyár meglepetése számomra a Guano Apes koncertje volt a Hegyalja Fesztiválon. Hogy a tíz éve még Európa-szerte jócskán felkapott német feel-good rockzenekar az átlagosnál sokszínűbb és energikusabb, hol karcos, hol viszont egészen lágy női énekkel beburkolt slágerekkel pakolta tele (korai) lemezeit, az nem volt épp újdonság, de hogy élőben olyan hihetetlen energia sugárzik belőlük ma is, hogy az ember fültől fülig mosollyal ugrálja végig az egész koncertet - ezért a felfedezésért már megérte Tokajig menni.

A Katona eddigi főrendezője februárban vette át a színház irányítását Zsámbéki Gábortól; most kezdődik az első általa tervezett évad. Az évadterven kívül a közönség elvárásainak változásáról, a zenés műfaj és a független színházak felé való nyitásról, a színház új, egyedülálló pártolói rendszeréről és persze a politika befolyásáról is beszélgettünk vele.

Budán lakni világnézet, írta annak idején a nagy ember, s ha megérte volna a huszonegyedik századot, alkalomadtán még mindig elmondhatná ugyanezt. Per pillanat nem is tudok olyasmit kitalálni, amitől jobban Budai Polgárnak érezhetnénk magunkat, mint hogy egy elegáns étteremben a vacsora négy fogásának tálalása előtt, után és közben frakkba bújt színészek adnak elő revüműsort - a dramaturgként ismert Vörös Róbert "prózaoperettjét", sanzonokkal és kuplékkal bőkezűen ellátott, frivol krimijét. A vacsoraszínház Magyarországon sem újdonság, de az utóbbi hónapokban a nagyérdemű gyilkosságtörténetekben segédkezhetett a nyomozónak a jól táplált közösségi nyomozásban - mind a kortárs magyar dráma, mind a revüműsor új.

"Mi ez, valami esküvő?" - kérdezik a budai várban sétáló külföldi turisták, miután lefényképezték a Nemzeti Galéria Dunára néző oldalában, a terített asztalok mellett, tetőtől talpig fehér ruhában üldögélő és vacsorázó 60-70 embert. "És mi értelme?" - kérdezősködnek tovább, amikor felvilágosítjuk őket, hogy ez egy flashmob.