Az ezúttal prímán hangosított újbudai Club 202-ben is azonnal fejbe talált a kraft, ami az obligát nyitószám, a Quietly elsõ taktusaitól a szintén kötelezõ zárótétel, a Lords Of The Boards végéig jelen volt. Igaz, ilyen nagy koncentrációban prezentálva az új dalokat - a Bel Air kétharmadát eljátszották - azért már néha feltûnik, hogy mondjuk a This Time talán mégsem ugyanolyan jó, mint például az Open Your Eyes; és - a koncert kezdetével hirtelen az emberre törõ életigenlés ide vagy oda - azért azt is nehéz tagadni, hogy a playbackrõl játszott háttérvokál sem lett volna feltétlenül szükséges, fõleg egy klubkoncerten, ahol amúgy is karnyújtásnyira vagyunk az énekesnõtõl.
Na igen, a lényegnél járunk: lehet csodálni világhírû primadonnákat vagy ünnepelt revüsztárokat is, de Sandra Nasicnál erotikusabb jelenségre kevés színpadon bukkanhatni - aki nem szeret azonnal és menthetetlenül belé, miután ilyen közelrõl figyelte az átalakulását dívából punkká és vissza (egy mozdulattal, fél percen belül), az nézzen mélyen magába, és vallja be, hogy nincs a helyén a szíve.
Club 202, október 15.
****