koncert - GUANO APES

  • Kovács Bálint
  • 2011. október 20.

Zene

A nyár meglepetése számomra a Guano Apes koncertje volt a Hegyalja Fesztiválon. Hogy a tíz éve még Európa-szerte jócskán felkapott német feel-good rockzenekar az átlagosnál sokszínűbb és energikusabb, hol karcos, hol viszont egészen lágy női énekkel beburkolt slágerekkel pakolta tele (korai) lemezeit, az nem volt épp újdonság, de hogy élőben olyan hihetetlen energia sugárzik belőlük ma is, hogy az ember fültől fülig mosollyal ugrálja végig az egész koncertet - ezért a felfedezésért már megérte Tokajig menni.
A nyár meglepetése számomra a Guano Apes koncertje volt a Hegyalja Fesztiválon. Hogy a tíz éve még Európa-szerte jócskán felkapott német feel-good rockzenekar az átlagosnál sokszínûbb és energikusabb, hol karcos, hol viszont egészen lágy nõi énekkel beburkolt slágerekkel pakolta tele (korai) lemezeit, az nem volt épp újdonság, de hogy élõben olyan hihetetlen energia sugárzik belõlük ma is, hogy az ember fültõl fülig mosollyal ugrálja végig az egész koncertet - ezért a felfedezésért már megérte Tokajig menni. Ráadásul az is kiderült, hogy a kifejezetten gyengén sikerült, fantáziátlan visszatérõ lemez, a Bel Air számait is remekre csiszolja a koncerthangulat.

Az ezúttal prímán hangosított újbudai Club 202-ben is azonnal fejbe talált a kraft, ami az obligát nyitószám, a Quietly elsõ taktusaitól a szintén kötelezõ zárótétel, a Lords Of The Boards végéig jelen volt. Igaz, ilyen nagy koncentrációban prezentálva az új dalokat - a Bel Air kétharmadát eljátszották - azért már néha feltûnik, hogy mondjuk a This Time talán mégsem ugyanolyan jó, mint például az Open Your Eyes; és - a koncert kezdetével hirtelen az emberre törõ életigenlés ide vagy oda - azért azt is nehéz tagadni, hogy a playbackrõl játszott háttérvokál sem lett volna feltétlenül szükséges, fõleg egy klubkoncerten, ahol amúgy is karnyújtásnyira vagyunk az énekesnõtõl.

Na igen, a lényegnél járunk: lehet csodálni világhírû primadonnákat vagy ünnepelt revüsztárokat is, de Sandra Nasicnál erotikusabb jelenségre kevés színpadon bukkanhatni - aki nem szeret azonnal és menthetetlenül belé, miután ilyen közelrõl figyelte az átalakulását dívából punkká és vissza (egy mozdulattal, fél percen belül), az nézzen mélyen magába, és vallja be, hogy nincs a helyén a szíve.

Club 202, október 15.

****

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.