koncert - GUANO APES

  • Kovács Bálint
  • 2011. október 20.

Zene

A nyár meglepetése számomra a Guano Apes koncertje volt a Hegyalja Fesztiválon. Hogy a tíz éve még Európa-szerte jócskán felkapott német feel-good rockzenekar az átlagosnál sokszínűbb és energikusabb, hol karcos, hol viszont egészen lágy női énekkel beburkolt slágerekkel pakolta tele (korai) lemezeit, az nem volt épp újdonság, de hogy élőben olyan hihetetlen energia sugárzik belőlük ma is, hogy az ember fültől fülig mosollyal ugrálja végig az egész koncertet - ezért a felfedezésért már megérte Tokajig menni.
A nyár meglepetése számomra a Guano Apes koncertje volt a Hegyalja Fesztiválon. Hogy a tíz éve még Európa-szerte jócskán felkapott német feel-good rockzenekar az átlagosnál sokszínûbb és energikusabb, hol karcos, hol viszont egészen lágy nõi énekkel beburkolt slágerekkel pakolta tele (korai) lemezeit, az nem volt épp újdonság, de hogy élõben olyan hihetetlen energia sugárzik belõlük ma is, hogy az ember fültõl fülig mosollyal ugrálja végig az egész koncertet - ezért a felfedezésért már megérte Tokajig menni. Ráadásul az is kiderült, hogy a kifejezetten gyengén sikerült, fantáziátlan visszatérõ lemez, a Bel Air számait is remekre csiszolja a koncerthangulat.

Az ezúttal prímán hangosított újbudai Club 202-ben is azonnal fejbe talált a kraft, ami az obligát nyitószám, a Quietly elsõ taktusaitól a szintén kötelezõ zárótétel, a Lords Of The Boards végéig jelen volt. Igaz, ilyen nagy koncentrációban prezentálva az új dalokat - a Bel Air kétharmadát eljátszották - azért már néha feltûnik, hogy mondjuk a This Time talán mégsem ugyanolyan jó, mint például az Open Your Eyes; és - a koncert kezdetével hirtelen az emberre törõ életigenlés ide vagy oda - azért azt is nehéz tagadni, hogy a playbackrõl játszott háttérvokál sem lett volna feltétlenül szükséges, fõleg egy klubkoncerten, ahol amúgy is karnyújtásnyira vagyunk az énekesnõtõl.

Na igen, a lényegnél járunk: lehet csodálni világhírû primadonnákat vagy ünnepelt revüsztárokat is, de Sandra Nasicnál erotikusabb jelenségre kevés színpadon bukkanhatni - aki nem szeret azonnal és menthetetlenül belé, miután ilyen közelrõl figyelte az átalakulását dívából punkká és vissza (egy mozdulattal, fél percen belül), az nézzen mélyen magába, és vallja be, hogy nincs a helyén a szíve.

Club 202, október 15.

****

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.