koncert - GUANO APES

  • Kovács Bálint
  • 2011. október 20.

Zene

A nyár meglepetése számomra a Guano Apes koncertje volt a Hegyalja Fesztiválon. Hogy a tíz éve még Európa-szerte jócskán felkapott német feel-good rockzenekar az átlagosnál sokszínűbb és energikusabb, hol karcos, hol viszont egészen lágy női énekkel beburkolt slágerekkel pakolta tele (korai) lemezeit, az nem volt épp újdonság, de hogy élőben olyan hihetetlen energia sugárzik belőlük ma is, hogy az ember fültől fülig mosollyal ugrálja végig az egész koncertet - ezért a felfedezésért már megérte Tokajig menni.
A nyár meglepetése számomra a Guano Apes koncertje volt a Hegyalja Fesztiválon. Hogy a tíz éve még Európa-szerte jócskán felkapott német feel-good rockzenekar az átlagosnál sokszínûbb és energikusabb, hol karcos, hol viszont egészen lágy nõi énekkel beburkolt slágerekkel pakolta tele (korai) lemezeit, az nem volt épp újdonság, de hogy élõben olyan hihetetlen energia sugárzik belõlük ma is, hogy az ember fültõl fülig mosollyal ugrálja végig az egész koncertet - ezért a felfedezésért már megérte Tokajig menni. Ráadásul az is kiderült, hogy a kifejezetten gyengén sikerült, fantáziátlan visszatérõ lemez, a Bel Air számait is remekre csiszolja a koncerthangulat.

Az ezúttal prímán hangosított újbudai Club 202-ben is azonnal fejbe talált a kraft, ami az obligát nyitószám, a Quietly elsõ taktusaitól a szintén kötelezõ zárótétel, a Lords Of The Boards végéig jelen volt. Igaz, ilyen nagy koncentrációban prezentálva az új dalokat - a Bel Air kétharmadát eljátszották - azért már néha feltûnik, hogy mondjuk a This Time talán mégsem ugyanolyan jó, mint például az Open Your Eyes; és - a koncert kezdetével hirtelen az emberre törõ életigenlés ide vagy oda - azért azt is nehéz tagadni, hogy a playbackrõl játszott háttérvokál sem lett volna feltétlenül szükséges, fõleg egy klubkoncerten, ahol amúgy is karnyújtásnyira vagyunk az énekesnõtõl.

Na igen, a lényegnél járunk: lehet csodálni világhírû primadonnákat vagy ünnepelt revüsztárokat is, de Sandra Nasicnál erotikusabb jelenségre kevés színpadon bukkanhatni - aki nem szeret azonnal és menthetetlenül belé, miután ilyen közelrõl figyelte az átalakulását dívából punkká és vissza (egy mozdulattal, fél percen belül), az nézzen mélyen magába, és vallja be, hogy nincs a helyén a szíve.

Club 202, október 15.

****

Figyelmébe ajánljuk