színház - Vörös Róbert: A dizőz halála

  • Kovács Bálint
  • 2011. október 6.

Zene

Budán lakni világnézet, írta annak idején a nagy ember, s ha megérte volna a huszonegyedik századot, alkalomadtán még mindig elmondhatná ugyanezt. Per pillanat nem is tudok olyasmit kitalálni, amitől jobban Budai Polgárnak érezhetnénk magunkat, mint hogy egy elegáns étteremben a vacsora négy fogásának tálalása előtt, után és közben frakkba bújt színészek adnak elő revüműsort - a dramaturgként ismert Vörös Róbert "prózaoperettjét", sanzonokkal és kuplékkal bőkezűen ellátott, frivol krimijét. A vacsoraszínház Magyarországon sem újdonság, de az utóbbi hónapokban a nagyérdemű gyilkosságtörténetekben segédkezhetett a nyomozónak a jól táplált közösségi nyomozásban - mind a kortárs magyar dráma, mind a revüműsor új.
Budán lakni világnézet, írta annak idején a nagy ember, s ha megérte volna a huszonegyedik századot, alkalomadtán még mindig elmondhatná ugyanezt. Per pillanat nem is tudok olyasmit kitalálni, amitõl jobban Budai Polgárnak érezhetnénk magunkat, mint hogy egy elegáns étteremben a vacsora négy fogásának tálalása elõtt, után és közben frakkba bújt színészek adnak elõ revümûsort - a dramaturgként ismert Vörös Róbert "prózaoperettjét", sanzonokkal és kuplékkal bõkezûen ellátott, frivol krimijét.

A vacsoraszínház Magyarországon sem újdonság, de az utóbbi hónapokban a nagyérdemû gyilkosságtörténetekben segédkezhetett a nyomozónak a jól táplált közösségi nyomozásban - mind a kortárs magyar dráma, mind a revümûsor új. De akár egy sikeres nyomozás, akár brownie tejszínhabbal a desszert, mind az elvárások, mind az értékrend átalakul; azaz nemcsak hogy vacsora közben nincs Ványa bácsi, de nem is várja el senki, hogy legyen. Vörös mindezt észben tartva írta meg történetét a háromtagú mûvészcirkuszról, a mûsoruk közben rejtélyes körülmények között elhalálozó, furán férfias dizõzrõl, és a négy szórakoztatóipari szakmunkás elõéletérõl. Igaz, a forma - kötelezõ a szünet a fogások elfogyasztása közben - kissé rányomja bélyegét a darabra is, és igen lassan bontakozik ki a konfliktus lényege, akkor viszont egyszerre derül ki minden, ami fontos - elõtte pedig a kelleténél valamivel több a csak félig komolyan vett bölcselkedés.

A három férfi színész (köztük a dizõz) nagyobb hanggal játszik, mint amekkora átéléssel, de ez ebben a stílben, a zongorák és a fél szemmel a borospoharat figyelõ vendégek között valahogy természetesebbnek hat. Tornyi Ildikó a kivétel, õ elõhozza magából a végzetasszonyt, s ha lehetõsége van rá, uralja a kis teret; mintha az õ jelenlététõl függne mindenki más is. A dizõz halála mindenesetre nem fekszi meg az ember gyomrát - hogy ez erény vagy sem, mindenki döntse el maga.

Menta Terasz, szeptember 23.

***

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.