Kovács Bálint

"Mi ez, valami esküvő?" - kérdezik a budai várban sétáló külföldi turisták, miután lefényképezték a Nemzeti Galéria Dunára néző oldalában, a terített asztalok mellett, tetőtől talpig fehér ruhában üldögélő és vacsorázó 60-70 embert. "És mi értelme?" - kérdezősködnek tovább, amikor felvilágosítjuk őket, hogy ez egy flashmob.

A JeruVille nevű, színházi eszközöket használó konténerváros-projekt Düsseldorfban született, hogy összehozza és közös gondolkodásra bírja a menekülteket, bevándorlókat és a helyi fiatalokat, akik egy előadás során megmutathatták, hogyan is vélekednek az egyenjogúságról, előítéletekről és mindarról, ami egy kamaszt érdekelhet. A harmadik JeruVille szeptember közepéig a Zöld Pardonnal szemközti parkban működött.

Életünk nem más, mint kellemetlen társasági szituációk végetérhetetlen sorozata - sóhajtott bánatosan a harmadik előember, aki lejött a fáról. Sík terepen töltött életének legelső élménye ugyanis alighanem az volt, hogy visszaköszönt a vele szembejövő második előembernek - aztán kiderült, hogy az valójában nem neki, hanem a háta mögött tartózkodó fajtársnak köszönt.

"Mind a kőszínházakban, mind a struktúrán kívüli előadásoknál meg kell teremteni az illúziót, létre kell hozni egy világot, ami már első látásra hat a nézőre - még akkor is, ha ez csupán egy üres színpad. Minden előadáshoz nagyon sokat hozzáad az a pillanat, amikor meglátod a teret, a színpadképet, ennek ugyanúgy meg kell lennie a Sirály pincéjében, mint a Vígszínházban" - szögezi le Polgár Csaba, a HOPPart több előadásának rendezője, az Örkény Színház színésze.

"Afrikában éheznek!" Mindenkiben ott visszhangzik ez a gyerekkorban oly sokat hallott mondat: csak két szó, de különféle tiltások teljes rendszere van benne; sokkal többről szól, mint hogy illik megenni mindent, amit elénk tesznek. A feddés végső célja, hogy mindörökre megértsük, problémáink relatívak, nem vizsgálhatók anélkül, hogy előbb számba ne vennénk az elképzelhető szörnyűségek egész tárházát: a mosószerízű menzamakaróni még mindig jobb, mint az éhezés, a tizennyolcadik kötött pulcsi karácsonyra klasszabb, mint egy riói favelában mutatóujjal rajzolni fenyőfát a mészporral felütött kokainba december végén.

Hat év szünet után idén nyáron megjelent a tizenkét éves Besh o droM ötödik lemeze, a Kertünk alatt. A hazai világzene egyik legnevesebb képviselőjének két alapító tagját, Barcza Gergő fúvóst és Pettik Ádám ütőst ebből az alkalomból faggattuk.

Alejandro González Iñárritu első nagyjátékfilmje, a Korcs szerelmek egyik szereplője befogad egy meglőtt kutyát; megeteti, meggyógyítja, majd pár nap múlva arra ér haza, hogy az állat megölt mindent, ami kedves volt neki (az összes többi kutyáját). A legújabb filmben, a Biutifulban elhangzik egy történet egy tigrisidomárról, aki egy évtizedig gondozta a vadállatot, de az az első figyelmetlenséget kihasználva kettéharapta a koponyáját - a metafora persze megvalósul: Uxbal, a főszereplő folyamatosan segíteni próbál a szerencsétlen bevándorlókon, de úgy hal meg, hogy az egyikük magával viszi az összes pénzét, és magára hagyja a férfi elárvuló gyerekeit.

A Vígszínház társulatának tagja 2002-től 2010-ig Egerben játszott. A "legendás" Máté Gábor-Horvai István-osztály tagjaként augusztus elején az ő életéről mutattak be előadást Zsámbékon.

Egy szórakoztatónak szánt előadás a végzős színművészetis osztály meg néhány más fiatal színész közreműködésével, ráadásul egy Tarantino-film alapján a papírforma szerint nem lehet nagyon rossz, pláne, ha az átírt filmszövegben nem ékszerrablás, hanem Andy Vajna pénzének lenyúlása a konfliktus alapja. Ezek után tényleg kifejezetten meglepő, hogy az előadás minden elképzelhető szempontból sikerületlen. Eleve hogy lehet egy Tarantino-szöveget unalmasan előadni? Márpedig itt kiirtották a legendás jelenetekből az összes feszültséget.

Az Örkény Színház számtalan díjjal kitüntetett színésznője, a Kaméleon vagy az I love Budapest című filmek főszereplője év eleje óta külföldön dolgozik a filmes karrierjén, így a jövő évadban itthon már nem is játszik. Pályájáról és a döntésig vezető tapasztalatokról beszélgettünk vele.

A hagyományos szomorúmanók népdala nem csupa móka és kacagás: a végén sötét fellegként úszik be a manólét ellentétpárja, a mézeskalács halálhuszársereg. Háy János szereplőinek ritkán adatik habkönnyű élet - miért lenne ez másképp rajzolt, festett teremtményeivel, amelyeket eddig többnyire csak a Háy-könyvek borítóiról lehetett ismerni? Bár meg kell hagyni, álcázott és álcázatlan halálhuszárokkal együtt is ez a világ a Háynál létezhető világok legbarátságosabbika. Ilyen az, amikor a minden műfajban igen pontosan, letisztultan, túlburjánzás nélkül alkotó író kiszabadul a mondatok, szavak és betűk szabta határok közül, s ezáltal papírra vetett lényei is levetik magukról a létezésüket lehatároló kötöttségeket.

Hol volt gigantikus szemétdomb a millenniumig? Mit kapunk az oroszoktól, hogy gondját viseljük a Szabadság téri szovjet emlékműnek? Melyik egyetemnek van saját temploma? Hol lenne az ország legmagasabb épülete, a Magyar Történelem Tornya? Válaszokat egy kölcsönzött bringa meg négy lelkes túravezető segítségével is kaphatunk - ha befizetünk a Cruise All Night nevű éjszakai biciklis "élménytúrára".