Életünk nem más, mint kellemetlen társasági szituációk végetérhetetlen sorozata - sóhajtott bánatosan a harmadik elõember, aki lejött a fáról. Sík terepen töltött életének legelsõ élménye ugyanis alighanem az volt, hogy visszaköszönt a vele szembejövõ második elõembernek - aztán kiderült, hogy az valójában nem neki, hanem a háta mögött tartózkodó fajtársnak köszönt. A harmadik elõember próbálta fülvakarásnak álcázni az integetést, és áldotta az evolúciót, hogy dús arcszõrzete miatt nem látszik pirulása. De aztán lejöttek a fáról a többiek is, és nagyvárosokat építettek, bennük annyi emberrel, hogy már tényleg csak az tudja elkerülni a rengeteg rémisztõ találkozást a csomó idegennel, aki visszamászik a fára. Pedig a fene se tudja, mit tart az etikett vagy a józan ész az olyan szituációkról, mint amikor az ember nem érti, amit mondanak neki, úgyhogy mosolyogva bólogat - és kiderül, hogy egy kérdést tettek fel. Vagy amikor valaki magában beszél, mert azt hiszi, hogy egyedül van - de nincs. Vagy amikor a család együtt néz filmet, és szexjelenet következik. Vagy amikor társaságban épp egy jó sztoriban van valaki, és a felénél rájön, hogy már rég nem figyel rá senki; vagy beszélni kezd az áruházban az anyjához, és kiderül, hogy nem is õ az. Na igen: az etikett nyilván nem mond semmit, és még a józan ész se nagyon.
És nem ad választ az egyik népszerû netes mém sem, csak egy kedvesen idióta aláfestéssel - egy pingvint, a Kínos Társasági Helyzetek Pingvinjét ábrázoló bugyuta rajzzal - felsorol pár százat ezek közül a szituációk közül. Aki elolvas közülük ötvenet, és azt állítja, hogy nem történik meg vele is nap mint nap legalább húsz hasonló, az vagy hazudik, vagy barlangban él, vagy könyvet kellene írnia az emberek konfliktusmentes együttélésérõl. De úgy sincs ilyen, hiszen ez a mém népszerûségének titka: a harmadik elõember örökösei most végre rájöhettek, hogy nincsenek egyedül.
http://fuckyeahsociallyawkwardpenguin.tumblr.com
*****
