"Afrikában éheznek!" Mindenkiben ott visszhangzik ez a gyerekkorban oly sokat hallott mondat: csak két szó, de különféle tiltások teljes rendszere van benne; sokkal többrõl szól, mint hogy illik megenni mindent, amit elénk tesznek. A feddés végsõ célja, hogy mindörökre megértsük, problémáink relatívak, nem vizsgálhatók anélkül, hogy elõbb számba ne vennénk az elképzelhetõ szörnyûségek egész tárházát: a mosószerízû menzamakaróni még mindig jobb, mint az éhezés, a tizennyolcadik kötött pulcsi karácsonyra klasszabb, mint egy riói favelában mutatóujjal rajzolni fenyõfát a mészporral felütött kokainba december végén. Az emberben az ilyesmitõl jobb esetben egekbe nõ az empátia, elõbb megeszi a legrosszabb makarónit is, késõbb pedig szociális munkás lesz, és Darfurba repül mosolyt fakasztani. Rosszabb esetben idõvel küzdeni kezd a jelentéktelen problémák esélyegyenlõségéért, mondván: ami kívülrõl nézve nevetséges apróságnak tûnik, adott körülmények között az is épp eléggé idegesítõ lehet - elvégre mindenki a maga bajától ideges, mert azt érzi át a legmélyebben.
Utóbbi csoport tagjai indíthatták azt a mémet (neten terjedõ jópofaság-gyûjteményt), amely a világ gazdagabbik felének problémáit gyûjti csokorba, hadrendbe állítva mindazt, ami megkeseríti egy átlagosan jómódú nagyvárosi polgár életét. Ennék már valamit, de ahhoz ki kéne mennem a szobából, és akkor be kéne mutatkoznom a szobatársam rosszarcú haverjainak. Jó, kimentem, a haverok mondtak valami vicceset, de nekem csak két perccel késõbb jutott eszembe a frappáns válasz. Addigra már ki is öntöttem a tálkába a gabonapelyhet, mire kiderült, hogy nincs is itthon tej. Késõbb a zuhany alatt kicsit erre állítom a csapot, akkor tûzforró, kicsit amarra, akkor jéghideg; éjszaka meg túl meleg van takaróval, anélkül pedig túl hideg. Jelentkezzen, aki nem ilyeneken idegeskedik egész nap, hanem az afrikai éhínségen!
www.richworldproblems.com
*****
