Hol volt gigantikus szemétdomb a millenniumig? Mit kapunk az oroszoktól, hogy gondját viseljük a Szabadság téri szovjet emlékműnek? Melyik egyetemnek van saját temploma? Hol lenne az ország legmagasabb épülete, a Magyar Történelem Tornya? Válaszokat egy kölcsönzött bringa meg négy lelkes túravezető segítségével is kaphatunk - ha befizetünk a Cruise All Night nevű éjszakai biciklis "élménytúrára".
*
"Tavaly ősszel jött az ötlet. Sokat bringáztam éjszaka: hatéves városi kerékpáros- és futármúltamnak köszönhetően rengeteg kellemes útvonalat ismertem - mondja a Narancsnak Gallai Jóska szociálismunkás-hallgató, a túra egyik vezetője. - Minél többet mentem ilyen kerülő utakra, annál erősebbé vált a gondolat, hogy Budapest sokkal szerethetőbb, ha már lecsendesedett, és rendesen érvényesülhet a kivilágított utcák, terek, épületek látványa. Ilyenkor már nincsenek zavaró tényezők, buszok, autók, rohanó emberek." Gallai kitalálta, hogy ezt a hangulatot úgy kellene megosztani magyarokkal és külföldi turistákkal, hogy közben rendhagyó idegenvezetés is szerepel a programban; ehhez pedig megkereste három ismerősét: Bálint Anna bábkészítőt és esztétika szakos PHD-hallgatót, Szikra Csaba krav-maga-oktatót, valamint Horváth Tamás zenészt. És bár a szervezők között van, aki vezet alternatív városnéző túrákat a városban, az elmondottakat önszorgalomból összeszedett tudás alapján állítják össze.
Meglehetős sikerrel: ha külföldi turista lennék, riasztanám az összes ismerősömet, hogy fizessenek be ők is egy háromórás, öt nyelven elérhető túrára. A Gallai által lefestett hangulat valóban hibátlan; akkor is, amikor a Benczúr Hotel melletti, kivilágítatlan és ismeretlen ösvényen vágunk át a Városligeti fasorhoz, és akkor is, ha a Belgrád rakpart melletti egyik étteremből szűrődik ki a borgőzös mulatság csúcspontja: "Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék". De a közhelymentes idegenvezetés budapesti lakosként is szórakoztató: soha nem azt halljuk, amit egy hivatásos vezetőnek kötelessége lenne elmondania, amit az útikönyvből úgyis tudnánk. Így a túra első állomásán, az Egyetem téren kiderül, hogy az ottani templom - amely most már az egyetem saját tulajdona - az egyetlen, amelyet a magyar alapítású pálos szerzetesrend épített; továbbgurulva a Március 15. térre megpróbáljuk magunk elé képzelni a Horthy által a rakpartra álmodott felhőkarcoló-komplexumot, a Magyar Történelem Tornyát, majd Sport szeletért okosabb túratársainknak referálniuk lehet, hogy mit is jelent a kerekünk alatt az új díszburkolatba vésett csatornaszerűség (a római kori limest, de a csokit más kapja).
A Kossuth téren megtudjuk, hogy a Néprajzi Múzeumot meg a földművelésügyi minisztériumot is országháznak szánták, és beleborzongunk, ahogy tárgyilagosan ismertetik a 2006-os Kossuth téri vadkempinget és tüntetőfesztivált - már ez is a történelem része. Mielőtt átvágunk a Falk Miksa utcán, megismerjük a megannyi galéria és műkincskereskedés "eredetmítoszát": a Bizományi Áruház Vállalat csak keretezve vette át a képeket, mígnem az egyik szomszédos képkeretező rájött, hogy ennyi erővel akár megvehetné és továbbadhatná ő is a keretezésre behozott festményeket. A Szabadság téren körbebringázzuk a szovjet emlékművet, amit a tiltakozások ellenére sem bontanak le: egy államközi megállapodás szerint mi békén hagyjuk az emlékművet, az oroszok pedig felújítják és gondozzák az ottani magyar hadisírokat. A Bazilikánál megtudjuk, mit jelképeznek a körök a díszburkolaton, de nem mondom el, hogy legyen min izgulni. Az viszont már önmagában is izgalmas, hogy a Kodály körönd helyén a millenniumig hatalmas szeméthalom állt, pedig akkor még nem is sejthették, hogy a teret negyven évvel később Adolf Hitlerről nevezik el.
Az Ötvenhatosok terén leszállunk a bringákról, és behatolunk az emlékmű gyomrába - ehhez nem árt magunkkal vinni a biciklilámpát, mert bár a szoborcsoport belsejét is felszerelték lámpákkal, ezek közül valahogy épp egyik sem ég. Hosszabban is tanulmányoznánk a főpolgármester által már halálra ítélt emlékmű szimbolikáját, de kénytelenek vagyunk kihátrálni a szagok elől. A Hősök terén körbeadott fényképről csodáljuk meg, milyen volt az emlékmű a Tanácsköztársaság idején: a szobrok vörössel lefedve, középen Marx tekintett szigorúan a sugárútra - úgy látszik, szimbolikus politikára a háború után is volt pénz.
Eztán következik túránk talán legalternatívabb állomása, az Epreskert, a Képzőművészeti Egyetem éjjel-nappal működő műhelye - a homályosan megvilágított, igen elvont szobrok szürreális filmeket idéznek, pláne ilyenkor, éjféltájban. Levezetésképp visszamegyünk a Belvárosba, a Madách térhez, amelyről a magyar filmesek korábban azt gondolták, hogy olyan jó nyugatias, ezért itt forgatták az ide illő filmjeleneteket, az amerikai filmesek viszont annak örültek, hogy végre egy igazi, "oroszos" placc - a lényeg, hogy mindenki jól járt. Ahogy mi is, turistaként a szülővárosunkban - a szervezők ígérete szerint valamikor később indítanak budai és külvárosi túrákat is. Befizetünk majd azokra is.
A következő túra augusztus 8-án, hétfőn este 21 órakor indul a Wesselényi utca 11. szám alatti Budapest Bike kölcsönzőtől. További infók a Cruise All Night Facebook-oldalán
