A pesszimizmus szépirodalma könyvtárakat tölthetne tele, de még azokban is saját vitrint és figyelmeztető feliratokat érdemelne a Sztalker szerzőpárosának kevésbé ismert középkori sci-fije, melyben logikusan, a lehető legracionálisabban és támadhatatlanul van levezetve a tétel, mely szerint e világ a lehetséges világok legrosszabbika.
A pár száz évvel későbbi jövőben a Földről tudósok érkeznek egy nemrégiben felfedezett bolygóra: magukat "őslakosnak" tettetve elvegyülnek a tömegben, és szigorúan anélkül, hogy bármibe beavatkozhatnának, vigyázzák a földihez képest jó fél évezreddel elmaradott, épp a legsötétebb középkornál tartó történelem fejlődését. Az alapszabály azonban betarthatatlan, ha a megfigyelő nemcsak hogy érzelmileg érintett egyes emberek sorsában, de még erkölcsi érzékkel is rendelkezik.
Egészen nagyszerű, hogy a fent vázoltak magyarázó megjegyzések híján, pusztán utalásokból és gyakorlatilag csak az utolsó oldalakra állnak össze teljes egészében - miközben ezernyi érdekfeszítő kérdés merül fel a főszereplő don Rumata voltaképpen isteni (de sem önmaga, sem a bolygó lakói számára nem üdvös) helyzetével kapcsolatban.