"A gazdasági nyomás miatt mindenki keresi a vásárlók kegyeit, nem csak a könyvszakmában: Németországban például nemrég nagyszabású használtautó-csereakció volt. Nálunk is folyamatosak az akciók; most arra gondoltunk, hogy a helyszínen vásárló olvasóknak nyújtunk nagyobb kedvezményt - de hogy ez ne csak egyirányú legyen, egy szimbolikus gesztussal párosítottuk: ha a vásárlók elhozzák azokat a régi szótáraikat, amelyekkel sokszor a lomtalanítások idején találkozunk az utcán, fél áron vehetnek egy új szótárt. Ezzel fel akartuk hívni arra is a figyelmet, hogy mindig újabb és újabb szótárakra van szükség" - magyarázza az akció hátterét Kiss Gábor, a Tinta Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője. Noha a kedvezmény mértéke nagynak tűnik, a kiadó mégsem jár rosszul vele: mivel a bizományi rendszerben működő könyvterjesztők amúgy is 45-48 százalékos jutalékot kérnek az eladás után, a fél ár ennél alig kevesebb, ráadásul a nagykereskedők általában csak hónapokkal később fizetnek, likviditási nehézségeket okozva ezzel a kiadóknak. A Tintának jelenleg csaknem egy teljes évi bevétele van szerte az országban bizományban, így jól jön a közvetlenül a kiadóba érkező bevétel - még akkor is, ha koránt sincs szó hatalmas összegekről: az akció alatt nagyjából két tucat új szótár cserélt gazdát. Emellett a Tinta sokat ad a személyes találkozásra is a vevőkkel: nemrégiben egy vásárló érdeklődött szlengszótárról, és mivel a kiadónak nem volt ilyen, felajánlotta kiadásra a maga által írottat - amely azóta is kapható a Tinta gondozásában.
Mivel Kiss Gábor szerint a magyar szótárkiadók közti kapcsolat felhőtlen - nemrég szerveztek többek között az Akadémiai Kiadóval is közösen Szótárnapot -, az akcióban pedig nem talált semmi kivetnivalót, meglepődött, amikor Szántó György Tibor, az MKKE etikai bizottságának elnöke telefonon tájékoztatta, hogy a legnagyobb szótárkiadó, az Akadémiai bejelentése nyomán megvizsgálták a szótárcserét, és egyértelműen etikátlannak találták. Bár Kisst beszélgetésünkig nem tájékoztatták a határozat vagy a beadvány részleteiről - így nem is tudta, mi vele a probléma -, a telefont követően öt percen belül leállította az akciót. Az ügy pikantériája, hogy a testület október 26-i tisztújításán az etikai bizottság tagjai közé választották Kisst, akinek érintettség miatt az első, október 28-i ülésről máris távol kellett maradnia. Ahogy Kiss fogalmaz, "kétnapos bizottsági tagként nyilvánvalóan nem helyezkedhettem szembe a döntéssel", ám amúgy is kötelező érvényűnek tekintette volna a kiadójára nézve, hiszen évek óta minden döntésüket korrektnek tartja. Most is azt mondja: alig várja, hogy megtudja, mi volt a probléma.
Mi is így voltunk ezzel, megkérdeztük hát Pomázi Gyöngyit, az Akadémiai Kiadó igazgatóját, aki elmondta: "a szótárcsere meghirdetésének módja okoz kárt más színvonalas szótárkiadónak is". Az akció hirdetésében ugyanis többek között a következők álltak: "A szótárcsere célja, hogy bárki a régi szótárait korszerű magyar szótárakkal válthassa fel. A Tinta Könyvkiadó ezzel elő kívánja segíteni anyanyelvi műveltségünk színvonalának emelését, ugyanakkor hozzá kíván járulni nemzeti kultúránk legfőbb hordozójának, édes anyanyelvünknek ápolásához és pontos, helyes használatához. Továbbá célkitűzésünk az is, hogy mindenkit hozzásegítsünk olyan nyelvi segédeszközökhöz, szótárakhoz, melyeket felhasználhat a mindennapokban a sikeres kommunikációhoz". Ebből viszont az etikai bizottság álláspontja szerint - világít rá Szántó György Tibor elnök - az derül ki, hogy a Tinta minden más kiadó szótárainál magasabb színvonalúnak tartja a sajátjait, mellesleg azt állítva, hogy ha valaki éppenséggel az Akadémiai Kiadó remek, de régebbi kiadású Országh-szótárát kívánja lecserélni, azt joggal teszi, hiszen az, szemben a tintás kiadványokkal, nem alkalmas eléggé édes anyanyelvünk ápolására vagy a mindennapi sikeres kommunikáció elősegítésére. Ez pedig még a versenytörvény (az 1996. évi LVII. törvény) egyik tényállását is kimeríti, mely szerint "8. § (1) Tilos a gazdasági versenyben az üzletfeleket megtéveszteni. (2) Az üzletfelek megtévesztésének minősül különösen, ha [...] d) különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltik".
Az Akadémiai Kiadónak már csak azért is szemet szúrhatott a szótárcsere, mert az ilyen frissítő akcióknak ők a szellemi atyjai: rendszeresen lehetőséget adnak arra, hogy ha egy általuk kiadott szótárnak megjelenik egy újabb, frissített, esetleg "extrákkal" - mint a hang vagy az online hozzáférés - bővített verziója, azt a régebbi kiadás beszámításával kedvezményesen lehessen megvásárolni. Itt azonban mindig szigorúan csak saját kiadású kötetekről van szó. "A szótárcsere erősen tapad az Akadémiai Kiadó nevéhez, amely elég sokat költött a kommunikációra is: bevezetett, nagy és kedvező sajtónyilvánosságot kapott akcióról van szó" - magyarázza Pomázi, és hozzáteszi: "nem attól rossz egy mű, hogy régi, és nem attól jó, hogy új". Szántó erről úgy véli: ez az érv nem lett volna elegendő az akció leállíttatásához, mert "bárkinek joga van utánozni egy ilyesféle akciót - ez nem jogszerűtlen, legfeljebb rossz érzéseket szül".
Bár Szántó György Tibor szerint ez "rendben van", azért mégis megemlíti, hogy szerinte az akció hátterében az is állhat, hogy Kiss Gábor hobbiszerűen szótárgyűjtő, és "egy-egy különleges szótárt a gyűjteményéhez próbált megszerezni". Kiss ezt nem is tagadja: "Ezeknek a szótáraknak kereskedelmi értékük nincs, de nekem mint szótárgyűjtőnek érdekes lehet némelyik. Tehát a behozott szótárak egy részét selejtezzük, a másik részét pedig elhelyezzük a Tinta Könyvkiadó szótárgyűjteményében". Szántó szerint az akciót ebben a formájában csak egy külső kereskedő bevonásával lehetett volna megvalósítani, mert ha a vásárló bármely kiadó szótárát lecserélheti újra, akkor válogathasson is bármelyik kiadó kiadványai közül.
Noha a bizottság elnöke általánosnak tartja, hogy a bepanaszolt kiadók eleget tesznek a határozataikban foglaltaknak, nem emlékszik olyan esetre, amikor valaki ennyire hamar, gyakorlatilag azonnal cselekedett volna. Kiss Gábor egyébként nincs elkenődve: ahogy mondja, szótárcserét aligha hirdetnek a jövőben, de máris gondolkodnak a következő akción.
A választott bíróság
A Magyar Könyvterjesztők és Könyvkiadók Egyesülése (MKKE) etikai bizottsága, ahogy az elnök Szántó György Tibor fogalmaz, "a könyves szakma választott bírósága". Tagjait és elnökét három évre választják, de nincs akadálya az újraválasztásnak sem. A testületnek meglehetősen sok dolga van, nemrég például egy olvasó telefonált be, felhíva a tagok figyelmét arra, hogy két, különböző írói álnéven, címmel, címlappal és kiadó által kiadott ponyvaregény beltartalma megegyezik. Rengeteg a tartozási ügy is, amikor kiadók akár nevetséges, 10-15 ezer forintos összegekkel tartoznak éveken keresztül egy címlaptervezőnek, fordítónak. "Ilyenkor felhívom a kiadó igazgatóját azzal, hogy ha neked nincs ennyi pénzed, majd én kölcsönadok - és rögtön kifizetik. De miért kellett ehhez az etikai bizottság közbenjárása?" - teszi fel a költői kérdést Szántó.
Noha a bizottságnak természetesen nincs jogi értelemben kényszerítő jogköre, és csak a nyilvánosságban van az ereje, az elnök szerint egy-egy határozatnak igen nagy súlya van, minden elmarasztaltban tüske marad az eljárás után. Jól szemlélteti ezt, hogy volt kiadó, amely beperelte a bizottságot becsületsértés miatt (de a bíróság nem állapított meg ilyesmit). A határozatokból Szántó reményei szerint az évek során egyfajta normaegyüttes rajzolódik ki. "Régebben nagyon gyakoriak voltak az olyan ügyek, amelyekben egy-egy kiadó elnyert egy összeget egy pályázaton, de a vállaltnál silányabb minőségben, kisebb példányszámban jelentette meg a könyvet - sőt olyan is volt, hogy csak feltöltötték a szöveget az internetre, és ezzel letudottnak tartották a megjelentetést. Nagyon büszke vagyok rá, hogy az etikai bizottság határozatai nyomán ez szinte teljesen megszűnt" - mondja Szántó.
Szótárakkal legutóbb 1998-ban foglalkozott az etikai bizottság, amikor az MKKE és egyes kiadók a silány tartalmú szótár- és lexikonkiadók ellen léptek fel: ekkor a Gazdasági Versenyhivatal eltiltotta azokat, akik régi, néha használhatatlan kiadványokat adtak ki újra, új könyvnek "álcázva" a régi tartalmat.
