A rendőrség idén januárban felszámolta egy illegális szado-mazo pornófilm forgatását az egyik "színésznő" feljelentése után: a kikötözött hétgyerekes családanya hiába mondta ki a jelszót, mégis tovább ütlegelték. Egyesek szerint mégsem pusztán ezért fordult a rendőrséghez, hanem mert nem akarták kifizetni a százezer forint körüli gázsiját. A helyen, ahol a rendőrök 14 terabyte-nyi filmet foglaltak le, az Országos Mentőszolgálat egyik beosztottja is állandó munkatárs volt.
Ez volt az első mozzanat, ami megihlette Mundruczó Kornélt új előadásának készítése közben, melynek alapjául Arkagyij és Borisz Sztrugackij kult sci-fije szolgál. A Nehéz istennek lenni című, pár száz év múlva játszódó regényben a Földről tudósok érkeznek különböző bolygókra, hogy megfigyeljék az ottani emberi civilizációk fejlődését. A regény főalakja, Rumata a legsötétebb középkori viszonyokat látva képtelen betartani a kísérlet első számú szabályát: a megfigyelők számára tilos mindenféle közbeavatkozás!
Mundruczó azonos című előadásában a kerettörténet megegyezik, a középkor helyett (vagy inkább annak allegóriájaként) viszont más áll: egy férfi úgy akarja lebuktatni a magas rangú EU-s politikust, hogy kurvákkal leforgatott szado-mazo filmben meséli újra korábbi bűneit. "Nem az aktuálpolitika érdekelt, és nem is törekedtem realista bemutatásra: az éles helyzet csak háttér egy megszállottakról és kiszolgáltatottakról szóló előadáshoz, a fantázia és az abszurd humor olyan határmezsgyéjén, ahová csak ritkán tévedünk el" - mondja Mundruczó.
A Mundruczó-terv
Az előadás az itthoni intézményrendszer megszokott keretein belül még akkor sem jöhetett volna létre, ha a struktúrán kívüli társulatokat nem lökdöste volna a szakadék szélére az új kultúrpolitika: összköltségvetése 120 ezer euró (csaknem 33 millió forint), és nem lehet azt mondani, hogy Magyarországon tömegek álltak volna sorba azért, hogy ösztönözzék az európai hírű alkotó új előadásának elkészítését. Nem így külföldön.
Mundruczót - akinek neve Cannes-ban is visszhangot keltő filmjei miatt amúgy sem cseng ismeretlenül a határainkon túl - színházi alkotóként nagyjából két éve tartják számon az európai színházak és színházi fesztiválok vezetői: bár a krétakörös A jég is többször megfordult külföldön, az igazi áttörést a 2007 végén bemutatott A Frankenstein-terv hozta meg, ami azóta tucatnyinál is több európai országban mutatkozott be. Ezt látta Nyitrán Christophe Slagmuylder, a brüsszeli Kunsten Festival Des Arts igazgatója, aki egyúttal az NXTSTP nevű, rangos színházi fesztiválokat tömörítő szervezet projektvezetője is. ' döntött úgy, hogy támogatná Mundruczó következő előadását, legyen az bármi; az NXTSTP többi tagja pedig eldönthette, hogy akarják-e támogatni a leendő előadást, és ha igen, mekkora összeggel. Végül még hatan mondtak igent - a portugál Alkantara Festival és a Culturgest, az észt Baltoscandal, a holland Rotterdamse Schouwburg, a német Theater der Welt 2010 és a francia Thé‰tre National de Bordeaux -, kikötve egyúttal, hogy mindezen helyeken be is kell mutatni az előadást. Ennél nehezebb feltétel volt, hogy találni kellett egy magyar partnert is.
"Kornéllal a Nagykörúton találkoztam; el volt keseredve, hogy csak akkor jöhet létre az előadás, ha van egy magyar résztvevő is, aki nagyjából hétmillió forinttal be tudna szállni. Mivel szeretem a munkáit, azt mondtam neki, hogy oké, megnézem, mit tehetek" - emlékszik vissza Szabó György, a Trafó ügyvezetője, aki végül elérte, hogy az előadás bekerüljön a 2011-es magyar EU-elnökség programjába, így az erre elkülönített összegből utalják majd jövőre a magyar fél hozzájárulását, amit addig is a Trafó saját forgótőkéjéből előlegezett meg. "Hazardíroztunk, de a művészet alapvetően kockázat. Kornél olyan alkotó, hogy hosszú távon - persze nem pénzügyi értelemben - mindenképp meg fog térülni nekünk ez a kaland. Kornél egyébként külföldön nem számít provokatívnak, és nem tapadnak hozzá olyan bélyegek, mint itthon: sokkal inkább izgalmas formaújítónak tartják. Most volt bemutatója Hannoverben, hamarosan újra Hamburgban, aztán Lengyelországban és Moszkvában rendez" - mondja Szabó.
Néhányszor éjszakánként
A tavaly májusi felkérés után idén áprilisban elkezdődhettek a darab próbái a hajdani Krétakör tagjainak felével, és még néhány olyan színésszel, akik filmben vagy színházban már dolgoztak együtt Mundruczóval. A legelső fix pont Ágh Márton díszlete volt: két kamion - azaz a földi járművek közül a legdrágábban bérelhető. "Ezzel együtt is szerencsés választás volt, hiszen a befogadó helyszínek mindegyikén újabb kontextust tudott teremteni. Más a jelentése egy kamionnak a rotterdami kikötőben vagy egy esseni parkolóházban" - indokolja a döntést Büki Dóra produkciós vezető. Mindazonáltal a 120 ezer eurós költségvetés korántsem jelentett dőzsölést (még úgy sem, hogy az Ekylight Kft. a kamionbérlésben, a Prop Club Kft. pedig a raktározásban és a próbahely-biztosításban támogatóként segített): a profi hangtechnika, a vetítés és az utolsó szemetesig megtervezett berendezésű kamionok mellett olykor az is kérdés volt, hogy még egy harisnya megvásárlása belefér-e a büdzsébe.
Az előadás készítése kutatási szakasszal kezdődött, amelyben a színészek anyagokat gyűjtöttek a human trafficking áldozatairól (például külföldre eladott vagy más okból prostituáltnak szegődő lányokról) és a szado-mazo filmek világáról. Láng Annamária, a női főszereplő, aki a madám szerepét játssza, mindeközben többször találkozott egy svájci bordélyház fiatal vezetőnőjével is. "Rengeteget mesélt arról, hogyan élnek a lányok együtt ezekben a házakban vagy akár hajókon - esetünkben kamionon -, hogy milyen ez az életforma. Elmondta, hogy nagyon kell szeretni a lányokat, de mint egy állatidomárnak: a távolságot is tartani kell; komoly szabályok vannak" - meséli.
Áprilisban, a próbák kezdetétől a bemutatóig viszont még javában tartott az előző évad, és mivel a Nehéz istennek lennit nem fix társulat játssza, szinte minden színészt lekötötte társulatának repertoárja, a rendezőt és a stáb több tagját pedig még a Szelíd teremtés (A Frankenstein-terv filmváltozata) cannes-i bemutatója is. "Ezek az emberek, akikre szellemileg és kreatív értelemben is alkotótársaimként gondolok, egyszerűen nem tudtak összegyűlni, csak néhányszor éjszakánként. A társulati rendszer egy ilyen munkának őrületes nehezítés, de nincs okunk panaszra, mindenki segítségünkre volt az egyeztetésben" - fejti ki Mundruczó. "Mindenki ötezerfelé rohant - teszi hozzá Nagy Zsolt, a férfi főszereplő -, de az ember mégis szakít rá időt, mert érdekli ez a projekt. Gondolkodik rajta a többi munkái közben, a szünetekben, és este visz magával valamit ebből a próbára." "Így is nagyon élveztük a munkát, a komoly téma ellenére is rengeteget nevettünk; nagyon jó volt a csapat - emlékszik vissza Kiss Diána Magdolna, aki a legtöbbekkel még nem játszott együtt. - Persze nagyon el vagy fáradva, és le kell nyelni minden helyről a fejre koppintást, hogy miért nem vagy ott, miért a másikat próbálod. Ki kell bírni, aztán ki lehet borulni telefonon anyunak - de ha szereted csinálni, úgysem bírod ki, hogy ne dobd be magad teljesen."
Brutális valóságshow
"Van valami fura vákuum, hogy pont otthon még nem mutattuk be az előadást, de így is nagyon szép élete van" - mondja Láng Annamária. Mivel a Trafó az EU-elnökség programjának szánja a produkciót, januárig nem is teljesülnek az itthoni előadás feltételei; a magyar bemutatót májusra tervezik. Az első előadások Brüsszelben voltak idén májusban, utána Portugáliában és Essenben volt három-három előadás, majd két hónap szünet után érkeztek Rotterdamba. Itt az első előadás egy különösen brutális jelenete alatt egy idegességtől remegő férfi kiabálva távozik; azonban mindhárom előadás végén a közönség állva ünnepel. "Van, hogy páran kivonulnak, de ha érzik a dolog humorát, veszik, hogy ez mégiscsak játék, hogy minden mű, amit csinálunk, akkor elfogadják a brutalitást is" - utal Láng a gyakori "elidegenítésekre", például azokra a jelenetekre, amelyekben a már meghalt szereplők is dalra fakadnak.
Eddig az összes partner elégedett volt az általa is támogatott produkcióval - számol be Büki Dóra, és a megjelent kritikák is a semlegesség és a dicséret között váltakoznak, többségben az utóbbival. A Nachtkritik.de kritikusa szerint "valódi vér nem folyik a színpadon, mégis fájdalmat okoz ennek a brutális valóságshow-nak a megtekintése", majd hozzáteszi: az előadás valódi dolgokról, az igazságról szól. "De az igazságnak valóban végtelenül radikális előadásmódra, az erőszak kíméletlen megjelenítésére van szüksége? Mundruczó szerint mindenképpen." A Der Westen kritikusa tartózkodóbb: "A nők tehetetlensége, a férfiak erőszakossága, cinkosaik kegyetlensége megreked a klisék szintjén." A kritikáknál többet mond talán, hogy a májusi bemutató óta megannyi újabb meghívás és érdeklődés érkezett a Wiener Festwochentől Seattle-n, S-o Paulón, Poznanon, Oslón és Olaszországon át Ausztráliáig.
Az előadást eddig kizárólag nyugat-európaiak látták, akik közül sokan megpróbálják eltartani maguktól a benne ábrázolt durva világot, mondván: az ilyesmi keleti sajátosság. "Egyszer megkérdezték, hogy mi tényleg a kamionokban lévő díszletágyakon alszunk-e, amikor turnézunk. Van, akinek ez az egész egzotikus, már csak a nyelv miatt is - de Kornél egyáltalán nem Magyarországról, hanem egy sokkal tágabb értelemben vett értékvesztett világról akart beszélni, amikor bemutatta a középkori viszonyokat, a modern rabszolgaságot" - véli Láng.
"Az előadásaim értelmezése itthon sokszor aktualizáló - teljesen tévesen. Én távol tartom magam ettől, nem szeretem, ha egy művészeti alkotás bármilyen módon aktuálpolitikai felhangot kap. Ez nem azt jelenti, hogy az élet és a művészet az adott pillanatban ne kerülhetne mégis összefüggésbe, hogy ezáltal a saját félelmeink és aznapi tudásunk határozza meg, hogyan értelmezünk egy alkotást. Sajnálom, hogy a hazai és a nemzetközi befogadói közeg ennyire különbözik egymástól. Szeretnék bízni a nézők felnőttségében, de itthon az értelmiség nem tudja értékelni a kulturális téren elért eredményeket, mert nem elég tudatos az értékmegítélésben, csak az érzelmeire és indulataira hagyatkozik. Kevesen mernek eltérni a felismerhető trendektől, és ez komoly lemaradást eredményez a Nyugathoz képest" - mondja Mundruczó.
"Szerencsés helyzetben vagyok, hogy létrejöhetett ez az előadás, és bízom benne, hogy nemcsak Nyugat-Európában szólal meg ennyire elemi módon, hanem itthon is nyitott befogadókra talál, akik szívesen látnak az első olvasat mögé, és van bátorságuk nevetni is ezen a történeten" - teszi hozzá. Az előadás addigra egyébként a tervek szerint át is lesz hangszerelve kissé: a nyugatra utazó magyar kurvák helyett Magyarországra utazó oroszok lennének a szereplők a Trafóból induló, külső helyszínen zajló előadáson.
"A túlélés érdekében"
"A társulatok annyira meg vannak szorulva, hogy valamilyen módon ki kell juttatni őket a nemzetközi piacra a túlélés érdekében" - mondja Szabó György. A Nehéz istennek lenni létrejöttének példája mindazonáltal nem egyszerűen követhető más társulatok számára, és nem csak azért, mert az NXTSTP-éhez hasonló felkéréshez valami nagyon komolyat kell letenni az asztalra. Mundruczóéknak szerencséjük is volt, hogy annak idején egy külföldi válogató épp A Frankenstein-tervet nézte meg és hívta el más országokba; ehhez hozzájárulhatott az is, hogy Mundruczó rendezett a széles körben ismert Krétakörben is. Fesztiválmeghívásért lobbizni nemigen lehet, a minőség és a magas színvonal pedig korántsem vonz ilyesmit automatikusan. Az egyik legfontosabb lehetőség a kitörésre a Krétakör és a Trafó által 2008-ban életre hívott, 2011-ben immáron a Műhely Alapítvány részvételével újra megrendezésre kerülő dunaPart Kortárs Előadóművészeti Platform, amely pár napos program célja a meghívott külföldi válogatók, igazgatók számára képet adni a mai magyar független színházi és táncéletről. Valamelyest hasonló lehetőség még az IETM (International Network for Contemporary Performing Arts) nevű fórum is, ahol - sokszor a Trafó vezetőinek részvételével - a szakemberek saját országuk arra érdemes előadásait ajánlják egymásnak.
