könyv - ARKAGYIJ ÉS BORISZ SZTRUGACKIJ: NEHÉZ ISTENNEK LENNI

A pesszimizmus szépirodalma könyvtárakat tölthetne tele, de még azokban is saját vitrint és figyelmeztető feliratokat érdemelne a Sztalker szerzőpárosának kevésbé ismert középkori sci-fije, melyben logikusan, a lehető legracionálisabban és támadhatatlanul van levezetve a tétel, mely szerint e világ a lehetséges világok legrosszabbika. A pár száz évvel későbbi jövőben a Földről tudósok érkeznek egy nemrégiben felfedezett bolygóra: magukat "őslakosnak" tettetve elvegyülnek a tömegben, és szigorúan anélkül, hogy bármibe beavatkozhatnának, vigyázzák a földihez képest jó fél évezreddel elmaradott, épp a legsötétebb középkornál tartó történelem fejlődését. Az alapszabály azonban betarthatatlan, ha a megfigyelő nemcsak hogy érzelmileg érintett egyes emberek sorsában, de még erkölcsi érzékkel is rendelkezik. Egészen nagyszerű, hogy a fent vázoltak magyarázó megjegyzések híján, pusztán utalásokból és gyakorlatilag csak az utolsó oldalakra állnak össze teljes egészében - miközben ezernyi érdekfeszítő kérdés merül fel a főszereplő don Rumata voltaképpen isteni (de sem önmaga, sem a bolygó lakói számára nem üdvös) helyzetével kapcsolatban.

A pesszimizmus szépirodalma könyvtárakat tölthetne tele, de még azokban is saját vitrint és figyelmeztetõ feliratokat érdemelne a Sztalker szerzõpárosának kevésbé ismert középkori sci-fije, melyben logikusan, a lehetõ legracionálisabban és támadhatatlanul van levezetve a tétel, mely szerint e világ a lehetséges világok legrosszabbika.

A pár száz évvel késõbbi jövõben a Földrõl tudósok érkeznek egy nemrégiben felfedezett bolygóra: magukat "õslakosnak" tettetve elvegyülnek a tömegben, és szigorúan anélkül, hogy bármibe beavatkozhatnának, vigyázzák a földihez képest jó fél évezreddel elmaradott, épp a legsötétebb középkornál tartó történelem fejlõdését. Az alapszabály azonban betarthatatlan, ha a megfigyelõ nemcsak hogy érzelmileg érintett egyes emberek sorsában, de még erkölcsi érzékkel is rendelkezik.

Egészen nagyszerû, hogy a fent vázoltak magyarázó megjegyzések híján, pusztán utalásokból és gyakorlatilag csak az utolsó oldalakra állnak össze teljes egészében - miközben ezernyi érdekfeszítõ kérdés merül fel a fõszereplõ don Rumata voltaképpen isteni (de sem önmaga, sem a bolygó lakói számára nem üdvös) helyzetével kapcsolatban. Így aztán hiába öl ki a regény minden pozitív töltetû gondolatot olvasójából minimum az olvasás idejére, mégis csak ajánlani lehet akár a sci-fik ellenségeinek is, hiszen távolról sem szimpla zsánerdarab ez, inkább afféle erkölcsregény - elolvasása a színházkedvelõknek pedig különösen javallott Mundruczó Kornél májusban érkezõ, azonos címû elõadása elõtt.

Fordította: Gellért György. Európa, 2010, 324 oldal, 2800 Ft

*****