Egy séta a helyi anyakönyvvezetőhöz két tanúval, ünneplőruhában, onnan pedig át a kedvenc étterembe a közeli rokonokkal és a legjobb barátokkal - nagyjából így néz ki egy néhány tízezer forintból megvalósított esküvő. Noha az ifjú pár valószínűleg ugyanannyira lesz boldog vagy boldogtalan egy ilyen estét követően, mint ha százötven fős vendégsereg leste volna a kastélyban eleresztett fehér galambokat, mégis ritka az ilyen házasságkötés. "Ez egy öngerjesztő folyamat, amely az elmúlt pár évben ment végbe a piacon - magyarázza az okot Rátkai Tímea, a Magyar Esküvőszervezők Szövetségének alelnöke. - Míg tíz évvel ezelőtt nem beszélhettünk fejlett esküvői kultúráról hazánkban - csak egy helyszín, fotós, videós, vőfély és zenekar kellett -, addig ma már hatalmas szolgáltatói piac épül az esküvőkre. Még minket, szervezőket is gyakran megdöbbentenek az újdonságok, valószínű, hogy jövőre a molekuláris konyha és az oxigén-bár lesz az új őrület. Így aztán az a lány, aki gyerekkorától kezdve az esküvőjéről álmodozott, mindenfelől azt az üzenetet kapja, hogy nem is esküvő az esküvő rózsaszín galambok, szív formájú rizs és pezsgőszökőkút nélkül."
Miről álmodik a lány?
Mindezt az idén nyáron házasodó Lina is megerősíti: "Igaz, gyerekként még nem foglalkoztam vele - emlékszik vissza -, de fiatal felnőttként erősen hatottak rám az amerikai filmek és sorozatok esküvőjelenetei." Hogy miért akar nagy felhajtást, több okot is felsorol: "Így, hogy egyre elfogadottabb az élettársi kapcsolat, az az első kérdés, hogy egyáltalán nekivágunk-e a házasságnak, és ha a válasz igen, akkor az ember többet akar egy egyszerű papírnál. Ha nem csak azért házasodunk, hogy a férjnek ne kelljen apasági nyilatkozatot tennie, vagy hogy egyszerűbb legyen az öröklés, akkor adjuk meg a módját, különböztessük meg egy szimpla összeköltözéstől. Ha nem csináltatnék esküvői ruhát, ha nem hívnám meg a rokonaimat vagy a barátaimat, akkor az egész nem lenne több egy baráti találkozónál vagy családi összejövetelnél, amiből minden születésnapra jut egy - esküvőből viszont a tervek szerint csak egy lesz az életemben: naná, hogy megkülönböztetem!"
Megkérdeztünk több huszonöt év körüli, még el sem jegyzett nőt arról, miért terveznek nagyobb lakodalmat, ha eljön az ő idejük. Volt, aki racionális indokot hozott fel: minél több a meghívott, annál több a nászajándék, és így az esküvő költségei annál nagyobb eséllyel térülnek meg. Volt, aki a nagy családra hivatkozott, hiszen egy ilyen fontos eseményre a távoli rokonokat is meg szeretné hívni, és volt, aki bevallotta: egyszer az életben egy igazán nagy bulit szeretne magának. A férfiak mindeközben többnyire unott mosollyal bólogatnak: Rátkai Tímea tapasztalatai szerint "a pasik hagyják, hogy a menyasszony megvalósíthassa az álmait, ez az este inkább róla szól. Nekik annyi a kikötésük, hogy jól érezhessék magukat a haverokkal, ne kelljen feszengeniük. A hozzáállásuk alapvetően pozitív, segítenek, amiben muszáj - de amiben nem, azért abból inkább kimaradnak."
A nagy felhajtás értelemszerűen több szervezést igényel, aminek megvannak a maga veszélyei, mind anyagi, mind lélektani szempontból. Az előbbit Lina részletezi: "Elképesztően nehéz ellenállni a barátok, rokonok és a szolgáltatók ötleteinek, és jóindulatú vagy számonkérő javaslatainak. Tilos esküvői magazinokat olvasni, esküvőkiállításokra járni: nyomasztó, ahogyan ránk próbálják erőszakolni, hogy mi minden nélkülözhetetlen. De még egy ruhaszalonban is határozottság kell, mert különben rátukmálnak a menyasszonyra még egy kesztyűt, abroncsot, ékszert, mondván, hogy csak így fog normálisan kinézni."
Ilyesmivel indokolja a párjával évek óta együtt élő harmincas Szilvia is, hogy miért nincs esze ágában sem házassággal "megerősíteni" egyébként véglegesnek gondolt kapcsolatát: "Mindenkinek vannak ilyen vágyai, de nekem nem - hülyének is néz miatta az összes barátnőm. Anyámék szerint muszáj, hogy ha összeházasodunk, esküvő is legyen, persze vidéken, szintissel, és ezer éve - nem is véletlenül - nem látott rokonokkal. Én nem akarok ilyet. Nem akarok idióta játékokat, menyasszonyszöktetést, gyertyafény-keringőt, részeg rokonokat, akik 'majd megmondják a házaséletről a frankót!'."
Mindezt Rátkai Tímea megerősíti: "Bár kitolódott a házasságkötési átlagéletkor, s így a párok sokszor már saját egzisztenciával rendelkezve, a szülők segítsége és befolyása nélkül tudják megszervezni az esküvőjüket, nagyon gyakori, hogy a vágy az elvárásoknak való megfelelésre vagy mások túlszárnyalására - hiszen ott lesznek mindazok, akiknek az elmúlt években az esküvőjén voltunk - olyan stresszt okoz, hogy elvész valahol a lényeg."
Milliárdos menyasszonytánc
Többek között ez az oka annak, hogy egyre többen fordulnak esküvőszervezőhöz (aki összeállítja az esküvő napjának forgatókönyvét, és mind aznap, mind az előkészületek alatt megszervez mindent) - de ez nem jelenti azt, hogy egyre több a luxusesküvő. "Az elmúlt években sikerült eloszlatnunk azt a tévhitet, hogy esküvőszervezőt fogadni kizárólag komoly költségvetésű esküvőkhöz érdemes - magyarázza Rátkai Tímea. - Az esküvőszervező feladata éppen az, hogy felmérje az igényeket és anyagi lehetőségeket, és ezeknek megfelelve segítse az ifjú párt eligazodni abban a hatalmas káoszban, amit az esküvői ipar produkál." A szervezők jó része ráadásul nem is kér szervezési díjat, mivel az egyes szolgáltatóktól jutalékot kap.
Ahogy az eddigiekből is kiderült, a házasságra mind méreteiben, mind találékonyságában jelentős ipar épül. A KSH adatai szerint tavaly 36730 házasságkötés volt Magyarországon. Ha - tekintettel az olcsóbb, néha minden külsőséget nélkülöző újraházasodásokra és a kalákában szervezett falusi esküvőkre - mindössze 700-800 ezer forintos esküvőnkénti átlagárat számítunk (noha egyes merészebb becslések szerint másfél milliós összegről kellene beszélni), akkor is évi 27 milliárd forintos forgalomról van szó - persze a nászajándékok és nászutak nélkül. Ebből következik, hogy csak a legevidensebb szolgáltatásokból - mint a ruhakölcsönzés, esküvőszervezés vagy teremdíszítés - is több ezer ember él meg (akiknek elemi érdekük, hogy minél kevesebben válasszanak kisebb esküvőt), de egyre többen próbálnak más területekről is beférkőzni a növekvő piacra, megkeresve a kapcsolódási pontot a szolgáltatásuk és az esküvők között. "Bérelhetünk például Csubakka-jelmezt menyasszonyszöktetéshez, műhavat téli esküvőhöz, ha nem esne aznap - sorolja a lehetőségeket Rátkai Tímea -, bébiszitterek gyerekbarát esküvőszervezést és esküvői gyerekfelügyeletet vállalnak, de a napokban hallottam egy olyan rendelhető 'papról', akinek a csomagtartójában minden felekezet öltözéke megtalálható, és bármilyen egyházi szertartást megtart: ha arra van szükség, tiszteletes, ha arra, akkor rabbi."
Legyen szó akár efféle marhaságokról, akár jóval ésszerűbbnek tűnő ötletekről, a párnak többtucatnyi döntést kell meghoznia, míg eljutnak a nászéjszakáig. Az egész folyamat legrizikósabb eleme ezek közül a legelső, az eljegyzési vagy jegygyűrű (manapság egyre többen kérik meg az angolszász filmekből ellesett módszerrel választottjuk kezét, egy csak a leendő menyasszonynak járó, a tradíció szerint kisebb-nagyobb gyémánttal vagy gyémántokkal ékesített gyűrűvel, még a két egyforma jegygyűrű megvásárlása előtt). Azt ugyanis a legjobb boltos sem garantálja, hogy a leánykérés eredményétől függően nem lesz kidobott pénz ez a húsz-harmincezer forintnál kezdődő összeg. Amennyiben mégis jól sült el a dolog, elkezdhetünk helyszíneket válogatni, még akkor is, ha a hosszú jegyesség hívei vagyunk: Rátkai Tímea elmondása szerint a legnépszerűbb helyeken (mint a korlátlan étel- és italcsomagot ajánló kastélyok, hajók) már a 2011-es év szombatjai is mind foglaltak.
Igaz, törvény biztosítja, hogy a helyi önkormányzat kis termében ingyenesen áll a párok rendelkezésére az anyakönyvvezető, ám itt alig fér el néhány vendég, a nagyobb teremért pedig már az önkormányzatnál is fizetni kell. Bizonyos anyakönyvvezetők viszont vállalnak kiszállást (ennek alsó ára 20 ezer forint körül van) - ám azt nem árt tudni, hogy az ilyen ceremóniák legnagyobb része úgyszólván átverés. Ha ugyanis a valódi anyakönyvet szeretnénk a hivatalon kívül aláírni, akkor természetesen nekünk kell megfizetnünk a könyv védelmét eső elleni sátorral és biztonsági őrrel együtt, erre pedig kevesen áldoznak 150 ezer forintot. Így a pár reggel bevonul farmerben, két tanúval a hivatalba, gyorsan aláírják a könyvet, majd este ünnepélyes keretek között újra aláírnak egy, az eredetire megtévesztésig hasonlítót - csak épp ebbe nem kerül hivatalos pecsét.
A jó buli záloga
Az örömszülőket köszöntő ajándékot - mint a galambreptetés - a meghívottak asztalán díszelgő köszönőajándékot, a sziromszóró kosarat, az oltárhoz vezető utat jelző angyalfákat és boldogságkaput talán át is ugorhatjuk, az igazi lehetőség úgyis abban van, hogy mivel és milyen öltözékben érkezik a pár a helyszínre. (Menyasszonyi ruhát százezer alatt nem kapni, de a bérlés is legalább ötvenezer.) Ha a feldíszített taxihoz, a Harley-Davidsonhoz, a hintóhoz, a motorcsónakhoz képest igazán nagyot akarunk dobbantani, nem árt helikoptert bérelni. Bérczes Tamás, a BHS Helicopter ügyvezetője az óránként 162 ezer forintért (plusz áfa) igénybe vehető szolgáltatás népszerűségéről számol be (évi 6-10 üzletkötésről - de nem ők az egyetlenek a piacon), igaz, a leszállási engedélyek és az arra alkalmas területek hiánya miatt a legtöbben inkább a lánykérésben vetik be ezt az ötletet.
Ha pedig túl vagyunk a ceremónián, jöhet az este általában legköltségesebb része, a vacsora, amit itallal együtt fejenként 5000 forint alatt szinte lehetetlen kihozni - pedig az átlagos vendégszám 100-120 fő. Sok helyen bevett gyakorlat, hogy bár röviditalok nincsenek az árban, ha a vendégek mégis megkóstolnák az örömapa házi pálinkáját, azt a pincérek csak jelentős összegekért hajlandók felszolgálni. Noha hatalmas belőlük a kínálat, az altáji viccekben és a boldog pár kínos helyzetbe hozásában jeleskedő vőfélyeket mégis jobb, ha elfelejtjük. A 30-40 ezres esküvői tortát vagy a zenekart viszont nem lehet megúszni. Az utóbbi sokak szerint a jó buli záloga, ezért a legtöbben rászánják a meglepően magas összeget: 100-150 ezer forint alatt meglehetősen nehéz valamirevaló együttest találni. Épp ezért ez az üzlet is virágzik: ahogy Bíró Csilla komolyzenei impresszárió, a Starlet Music Management vezetője elmondja, nem ritka, hogy Zeneakadémiát végzett zenészek jobb munka híján lakodalmas zenekart alapítanak - és mivel képzettségük miatt profin csinálják, degeszre keresik magukat vele. Ahogyan még sokan mások is.
Hatalmas felhajtásnak és óriási luxusnak tűnhet az "egzotikus" országban megtartott esküvő, ám Hargitai Éva, az ilyen szolgáltatást is ajánló Tensi Holidays értékesítési vezetője szerint ez nem feltétlenül igaz: "Sokszor éppen olyan párok választják ezt a szolgáltatást, akik nem szeretnének nagy felhajtást, inkább intim környezetben házasodnának" - mondja. Az ilyen csomagok ugyanis két személyre szólnak, vagy ha nem, akkor is legfeljebb két-két ember utazik a párral. (A nagy felhajtástól való ódzkodás persze nyilván nem igaz azokra, akik olyan "fakultatív" programokat is megrendelnek, mint egy elefánt jelenléte a Srí Lanka-i, vagy egy Elvis-imitátor széles körű szolgáltatásai a Las Vegas-i esküvőn.)
Annak ellenére, hogy egy külföldön tartott esküvő hivatalossá tételéhez még a honosíttatáson kívül is rengeteg pluszköltséggel és utánajárással járó ügyintézés szükséges, Hargitai Éva elmondása szerint az igen (vagy inkább az "I do") kimondásának ez a módja már most is rendkívül népszerű, és évről évre egyre többen választják ezt a lehetőséget - tavaly például 20-25 pár esküdött így csak a Tensi irodáinál. A legnépszerűbb helyszínek a viszonylag könnyen elérhető Korfun kívül Bali, Mauritius és a Maldív-szigetek - és bár mindez elképesztően drágának tűnhet (és persze limuzinnal vagy a Grand Canyon fölötti repkedéssel valóban az is), egy budapesti esküvő összköltségéhez viszonyítva még spórolni is lehet: egy egyszerűbb külföldi esküvőt már 3-400 ezer forintból is le lehet bonyolítani mindenestül, persze szállás nélkül. Igaz, a nászútra a legtöbben amúgy is költenének.
