A huszonnyolc éves énekesnővel múlt vasárnapi budapesti koncertje előtt beszélgettünk Magyarországhoz fűződő viszonyáról, a Portugálián kívüli fadóról, a rengeteg új tehetségről és arról, hogy női műfaj-e a fado.
*
Magyar Narancs: Gyakori vendég vagy nálunk.
Joana Amendoeira: Hetedszer járok Magyarországon. 1998-ban, 16 évesen énekeltem itt először - az volt az első alkalom, hogy külföldön léptem fel. Már akkor is nagyon intenzív volt a kapcsolat a közönséggel, ezért vagyok boldog mindig, ha újra itt játszhatok. Ráadásul a családom egy része is itt él, így tényleg különleges hely nekem az ország - Budapest az én második városom.
MN: Hogy kezdődött a barátságod Presserrel és Zoránnal?
JA: Amikor Presser eljött Portugáliába, ittunk egy kávét, és a zenéről beszéltünk. Nagyon szereti a fadót, így meg is volt neki egy cédém, amit megmutatott Zoránnak is a 2007-es koncertje előtt. Csodálatos dolgokat kaptam tőlük: Zorán meghívott, hogy énekeljek vele (Zorán Az ünnep című számát azóta is elénekli magyarul az itteni koncertjein - K. B.) - az volt az egyik legfontosabb este a pályafutásom során. Presser pedig írt nekem három fadodalt, nagyon különösek - meg is szeretném jelentetni őket még idén, bónuszként az új lemezem, a Sétimo Fado magyar kiadásán.
MN: Tehát létezhet nemcsak portugál, de akár magyar fado is?
JA: A zeneszerzőnek nem kell feltétlenül portugálnak lennie - erre a legnagyobb példa a díva, Amália Rodrigues, az ő legszebb dalainak szerzője, Alain Oulman, bár Portugáliában élt, francia volt. Gyönyörű fadókat írt. Ha az énekes úgy énekel, és a zenészek úgy játszanak, hogy az fado legyen, a zenében pedig ott van az a valami, amit nem lehet szóban elmagyarázni, akkor arra nyugodtan mondhatjuk, hogy fado. Ez történt Presserrel is: ő érzi a versek zeneiségét (Presser fadóinak szövegei portugál versek - K. B.), a szavak intenzitását, és ezt át is tudja adni a zenéjében.
MN: Mégis, az összes ismert fadóénekes portugál.
JA: De más országokban is sokan próbálnak fadót énekelni, Lengyelországban, Hollandiában vagy akár Japánban. Ez persze egy kicsit furcsa, de mégis jó, mivel így a fado egyre ismertebb lesz, ahogy egyre több ember szeret bele.
MN: Hogy látják ezt az "igazi" fadisták?
JA: A fado öregeinek az ilyesmi őrültség. Szerintem ha a külföldi énekesek Portugáliába költöznének, hogy fadoházakban énekelhessenek, hogy portugál légkörben legyenek, egyre jobbak és jobbak lehetnének.
MN: Tizenkét évesen megnyertél egy tehetségkutató versenyt, és elindult a karriered. Minden évben megrendezik ezt a versenyt - ez azt jelenti, hogy évről évre újabb énekesnek indul be a karrierje?
JA: Sok új tehetség bukkan fel szinte nap mint nap, nemcsak a versenyen, de a lisszaboni fado-házakban is. Sok fiatalnak - énekeseknek és zenészeknek is - itt kezdődik el a karrierje. A fiatal generáció körében egyébként is reneszánsza van a fadónak - nemcsak a zenészek és énekesek, hanem a közönség részéről is. Minden téren a műfaj megújulásával lehet találkozni.
MN: Ennyi "pályakezdővel" nem telítődik túl hamar a piac?
JA: Most már egy kicsit zsúfolt, hiszen Portugália kis ország, kicsi ahhoz, hogy sokan ebből tudjanak megélni - ha csak belföldön játszanak. Akik külföldön is turnéznak, azoknak ezzel nincs gondja.
MN: Hogy működnek a fadoházak?
JA: A fadoházak éttermek, ahol mindennap négy-öt énekes lép fel: elénekelnek négy számot, aztán jön a következő. Manapság, mivel a fado ilyen jól ismert az országon kívül is, sok turista azért érkezik, hogy lássák Lisszabont és fadót hallgassanak.
MN: Amália Rodriguest mindenki a fado legfontosabb alakjának tartja. Mekkora a hatása manapság, több mint egy évtizeddel a halála után?
JA: "riási, és mindenkire hat - mert ő volt a hang és az előadás mestere. A fiatalok először mindig Amáliát kezdik el hallgatni, és csak utána másokat. Amellett, hogy a hangja egyedi, még jó költő és jó színésznő is volt, és csodás megismerni az életét, a történetét. Ami Edith Piaf Franciaországnak, az Amália Portugáliának.
MN: Noha korábban akadtak híres férfi fadisták, manapság szinte minden hírneves énekes nő.
JA: Nem tudom, miért nem híresek a férfiak Portugálián kívül - mert fontos elmondani, hogy nálunk nagyon sok sikeres férfi énekes van, ha nem is olyan sok, mint nő. Azt hiszem, Portugálián kívül az emberek nőket szeretnek a színpadon látni, a ruháikkal, az egész imázsukkal, ami nagyon fontos. És persze sokan Amáliához kötik a fadót, így nekik a fado csak női dolog.
MN: Miért olyan fontosak a szép estélyik, a teátrális előadás?
JA: Ez Amáliával kezdődött: ő volt az első, aki igazi koncerteken énekelt fadót, előtte senki nem lépett fel nagy csarnokokban. ' viszont sokat utazott, sokakat befolyásolt - és mindig hosszú ruhákban állt színpadra, többnyire feketében. Én szeretek más színekben is énekelni.
MN: Az új lemezen a klasszikus fadohangszerek mellett van zongora, cselló és harmonika, korábban pedig koncerteztél egy kisebb komolyzenekarral is. Hogy fogadják ezt a tradicionális fado hívei?
JA: A konzervatívabbak elutasítják, ők csak a klasszikus és a portugál gitárt szeretik, még a nagybőgő miatt is húzzák a szájukat. De a hallgatók és a kritikusok többsége szerette ezt a lemezt, újfajta fadónak nevezték. Volt, aki azt mondta, hogy ezzel hozzájárultam a fado evolúciójához - én pedig nagyon boldog vagyok, hogy elhangzott ez a mondat.
