Jól meg volt ágyazva Láng Annamária és Nagy Fruzsina "fictionality show"-jának: Sydonie Raawiya Koumba, a 70-es évek afrikai funkykirálynõje fent volt a Facebookon, ahol Magyarországra utazásáról beszélgetett az elõadás készítõivel; készült vele interjú, és Láng Annamária is többször nyilatkozott róla. Hogy utóbbiak azért jelenhettek-e meg, mert az "átverés" ilyen jól sikerült, vagy a lapok mind beavatott támogatók voltak, nem tudni. Syd ugyanis épp annyira valós személy, mint H. G. Wells
Világok harcának pánikot keltõ szereplõi. Rá lehetett jönni, hogy személye és magyar fellépése is fiktív, de ez sosem volt teljesen egyértelmû - egyébként még az elõadás alatt sem. És épp ez benne a legjobb: ahogy kis gesztusokból, a szöveg félig-meddig rejtett utalásaiból finoman összeáll, hogy a mûvésznõ malária miatti távolmaradását bejelentõ és vele skype-kapcsolatot létesíteni próbáló Láng Annamária és Syd személye egy és ugyanaz (a remek sminkesnek hála a hiszékenyebbek megmaradhattak akár abban a hitben is, hogy a feketére mázolt, végül alaposan be is öregített Láng a kivetítõn valóban a "híres" afrikai énekesnõ).
A dramaturgia egyébként mindvégig remek: szinte hibátlan az egyensúly a fantasztikus hangú Láng élõ zenekarral kísért funky/ soul dalai és a Sydrõl szóló, a szövegíró Vinnai Andráshoz képest kifejezetten és szerencsésen visszafogott (többnyire abszurd) humoros prózai részek között. És noha eleinte úgy tûnik, az imponálóan nagyszabású látvány (homokos színpad, egyenruhás zenekar és a jelenetenként más-más extravagáns jelmezbe bújt fõszereplõ) minden, aminek a dalok mellett örülni lehet, a láthatóan hatalmas munkával összerakott "archív" és "valós idejû" videók és fotók tömkelegébõl, valamint a Sydrõl szóló kis mozaikdarabokból végül összeáll egy érdekes élettörténet. Így végül jól járt az is, aki színházat nézni jött, nem csak koncertet hallgatni.
MU Színház, szeptember 15.
**** és fél
