Artner Sisso

Tájrendező, lovastanár, elmélkedő vidékre költöző, miközben a fővárosi under­ground egyik fő melankolikusa, jelenleg a Kistehén zenekar élén. Két szuperprodukció, a slágeralapú Budapest Bár és a kortárs költészetet népszerűsítő Rájátszás is foglalkoztatja. Szomjas nők címmel jött ki a Kistehén új lemeze tavaly november végén, és úgy tűnik, hogy az idei könyvhétre megjelenik az első termé­szetírói novelláskötete. Szóval volt ürügy a beszélgetésre.

Tizenhét lemezt készített eddig egyedül, illetve különböző formációkkal, és számos zenésszel működött együtt Dresch Mihálytól Boban Markovicsig. Írt filmzenét, alkotott színházi zenét, rögzített hangot erdőben, rögtönzött drum and bass alapokra acid partin. Elmúlt negyven – ebből az alkalomból koncertmaratont tart. Palicsi otthonában hívtuk fel.

Örmény, orosz, de most már kicsit magyar is, és a legjobb színpadi jelenségek egyike. A Deti Picasso frontembere örmény karácsonyról, orosz balettről és bosszantó énekhangokról.

Horváth Csaba Oresztészt vendégrendezett a Radnóti Színházban. Ebből a tényközlésből minimum annyit lehetett sejteni még nézés előtt, hogy a színpadon nem lesz olyan színész, aki majd a szövegét mondva tétován ácsorog.

Minden színpadi műfajban szabadon mozog, legyen az prózai revü, kortárs tánc, opera, performansz vagy szórakoztató színházi darab. Minden alkotása a társadalom aktuális történéseire reflektál. Az idáig vezető útról és új darabjairól beszélgettünk vele.

A tánc és az emberi szellem kapcsolatának összetettségét kutató New York-i Doug Varone and Dancers 1986-ban alakult. Alkotói tizenegyszer kapták meg a New York Dance and Performance díjat, de nem csak az amerikai táncszínpadokon arattak sikereket, világszerte ismertek az előadásaik. Három etűdből álló estjük április 27-28-án lesz látható a Müpában, a Budapesti Táncfesztivál keretében. Ebből az alkalomból beszélgettünk az alapító koreográfussal, koreografált már filmet (Az utolsó piszkos táncot Patrick Swayze-nek), operát (Metropolitan, Boston Lyric Opera) koncertet és divatbemutatót is.

A Nyócker és a Zuhanórepülés alkotója a Titanicon mutatja be legújabb filmjét, a Fekete levest.

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház posztjugoszláv és magyar színházi laboratóriumokat vendéglő különleges szemléjének kvázidíszvendége idén az egyébként már világsztár - és a szegedi Thealteren is megfordult - szlovén Via Negativa formáció volt.

A szakadár néptáncos az idén 25. évét ünneplő TranzDanz alapítója és egyetlen állandó tagja. Közfunkciót is vállalt az utóbbi években, és alkotóként sem vonult vissza: nemrég meglehetősen rendszerkritikus darabot mutatott be.

A napfényes Itáliából éppen visszatért énekes-képzőművész december 15-én karácsonyi koncertet ad a Jurányiban. Mindjárt hármat is, hogy minden kedves rajongója láthassa gyerektől felnőttig, aki hiányolta az elmúlt hónapokban. Ennek apropóján kérdeztük.

Látszólag egyre ismertebb és elfogadottabb a fizikai színház, amelyet leginkább az ő nevéhez kötnek. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen öt éve működik a vezetésével fizikai színházi koreográfus szak, és idén Toldi című előadásuk ugyanúgy megmozgatta a szakmát, mint a Forte Társulattól A nagy füzet. Mégis, hiba lenne elégedetten hátradőlni - és nem is lenne hova.

A Londonban élő zenész-zeneszerzőt kérdeztük abból az alkalomból, hogy a nyáron több ízben fellép az Ördögkatlanban, a Szigeten és a Zsidó Nyári Fesztiválon is. Aztán Romániában dolgozik tovább – visszatér a gyökereihez.