Artner Sisso

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház posztjugoszláv és magyar színházi laboratóriumokat vendéglő különleges szemléjének kvázidíszvendége idén az egyébként már világsztár - és a szegedi Thealteren is megfordult - szlovén Via Negativa formáció volt.

A szakadár néptáncos az idén 25. évét ünneplő TranzDanz alapítója és egyetlen állandó tagja. Közfunkciót is vállalt az utóbbi években, és alkotóként sem vonult vissza: nemrég meglehetősen rendszerkritikus darabot mutatott be.

A napfényes Itáliából éppen visszatért énekes-képzőművész december 15-én karácsonyi koncertet ad a Jurányiban. Mindjárt hármat is, hogy minden kedves rajongója láthassa gyerektől felnőttig, aki hiányolta az elmúlt hónapokban. Ennek apropóján kérdeztük.

Látszólag egyre ismertebb és elfogadottabb a fizikai színház, amelyet leginkább az ő nevéhez kötnek. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen öt éve működik a vezetésével fizikai színházi koreográfus szak, és idén Toldi című előadásuk ugyanúgy megmozgatta a szakmát, mint a Forte Társulattól A nagy füzet. Mégis, hiba lenne elégedetten hátradőlni - és nem is lenne hova.

A Londonban élő zenész-zeneszerzőt kérdeztük abból az alkalomból, hogy a nyáron több ízben fellép az Ördögkatlanban, a Szigeten és a Zsidó Nyári Fesztiválon is. Aztán Romániában dolgozik tovább – visszatér a gyökereihez.

Világsztárok, kíméletlen radikalizmus, átgondolt összművészeti koncepció, mindez a helyi közönség és az európai szakmai elit figyelmétől kísérve. Tulajdonképpen miért is nincs nálunk ilyen?

Múlt kedden, 61 évesen meghalt Mátyás Irén, a Zsámbéki Színházi Bázis igazgatója. Irén, aki Zsámbékot felfestette az ország és Európa művészeti térképére a Zsámbéki Szombatok rendezvénysorozattal, amelyet 1983-ban indított el férjével, Bicskei Gáborral, akivel fiatal népművelőként több mint harminc éve ide költöztek. Férje korai halála után, 1990-től pedig a Zsámbéki Szabadtéri Színházat kezdte szervezni, amelynek helyszíne a premontrei bazilika és kolostor romjainál, majd később az egykori szovjet rakétabázison működött és működik.

A hazai kortárs tánc Caspar Hauserje. "Talált gyerek", szinte a nevelőintézetből került a színpadra. Egészen egyedi, nyers stílusával és "magának való" személyiségével a szcéna egyik legizgalmasabb figurája. Az utóbbi években többet lépett fel külföldön, mint itthon. A Running bemutatója után interjúztunk vele.

Az örmény származású orosz rockzenész és képzőművész néhány éve Budapesten él és dolgozik. A Deti Picasso énekesnőjeként ismerhettük meg, aztán öccsével, Karennel megalapította a Wattican Punk Ballet formációt, amelynek most jelent meg az első nagylemeze.

Magyarul most megjelenő, Az őr című kötetéért 2010-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A flamand író vasárnap Budapesten mutatja be könyvét, amely minimalista alaphelyzetből tágul világértelmezéssé.

A Bethlen Téri Színházban működő legrégebbi kortárs táncszínház is a megszűnés szélén bokázik. Próbálnak előremenekülni, új programokkal, szélesebb célközönséggel. De mikor beszélgettünk, még tartott az egy hónapos szénszünet.

Zenél, énekel felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, legalább három-négy formációban, workshopot tart, főz, horgol, fest, és nem utolsósorban filmez is. Új lemeze, az Anticity megjelenése apropóján beszélgettünk vele.