„Egyáltalán, mi a tánc?” – Kovács Gerzson Péter koreográfus

  • Artner Sisso
  • 2013. december 22.

Színház

A szakadár néptáncos az idén 25. évét ünneplő TranzDanz alapítója és egyetlen állandó tagja. Közfunkciót is vállalt az utóbbi években, és alkotóként sem vonult vissza: nemrég meglehetősen rendszerkritikus darabot mutatott be.
false

 

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: Hogyan történhetett veled az, hogy funkcionárius lettél?

Kovács Gerzson Péter: A közelmúltban több közéleti szerepet vállaltam, bár mondtam a magamét ezelőtt is – és nem csak a darabjaim által. Amikor a hajdani táncművészeti kollégiumban lejárt Kenesei Edina elnöki mandátuma, és kérték, hogy vállalja még két évig, akkor megszólított, aztán meggyőzött, hogy legyek kurátor. Ott ragadtam, később pedig, az újonnan alakult előadó-művészeti kollégiumba a szakmai szervezetek delegáltak. Most november elején megszűnt ez a kollégium, és egyúttal a mostani kurátorok mandátuma is, létrejön helyette egy zeneművészeti, valamint egy összevont tánc- és színházi kollégium – ezek összetételét illetően nincsenek információim, még nem kezdődött meg a jelölési folyamat.

magyarnarancs.hu: Mivel jár egy ilyen összevonás?

KGP: Ha három művészeti ágat összevonnak, ott felmerülhetnek kételyek a kurátorok teljes körű kompetenciáját illetően. Amikor 2010-ben elkezdtünk dolgozni, abban konszenzusos volt a kurátorok véleménye, hogy nem célszerű a másik műfajába belekontárkodni, ha azt nem ismeri az ember. Engem ne zaklassanak azzal, hogy egy zenekar kottavásárlási igénye mennyire indokolt. Ahogy az sem szerencsés, hogy a folyóirat-kollégiumhoz kerültek a szaklapok cakli-pakli. Nem láttam ott olyan kurátort, aki az elmúlt tíz évét vagy akár csak egyet is azzal töltött volna, hogy a táncos szaksajtót behatóan vizsgálja.

magyarnarancs.hu: Onnan nézve, a pályázatok elbírálása közben változott részedről a társulatok megítélése?

KGP: Persze. A függetlenek nagyjából csak az NKA-ba pályázhatnak. Pontosabban ez a független szféra legjelentősebb projekttámogatási forrása, de a nagy együttesek is pályáznak ide, egészen a Nemzeti Balettig, ami olyan szinten van kisámfázva pénzzel, hogy nem is értem, miért az NKA kevéske kis táncpénzére apellál, amikor az együttes vezetői el akarnak menni, mondjuk, New Yorkba. Az összes pályázati anyag elolvasása önmagában komoly tapasztalat. Jellemző a változó hivatali igényeknek való – valós vagy csak képzelt – megfeleléskényszer a jobb elbírálás reményében. Ezek a pályázók nem tudják vagy elfelejtették, hogy a kollégiumok függetlenek, a pályázatokat ők maguk írják ki, és ők bírálják el, belátásuk szerint. Nem hiszem, hogy a pályázónak akármilyen politikai elvárás szerint kéne megfogalmaznia a pályázatát. Sok esetben érzékelhető volt, eufemisztikusan szólva, a pályázási kapacitás alacsony szintje, a sehonnan sehova nem haladó, áltudományos szüzsék. Közben meg kialakult egy rutinos pályázói kör is, akik, ha tíz pályázat van, akkor annyira adnak be pályázatot, és nem is egyet, hanem bújtatottan többet is. És hát vannak a jól pályázók, jól felépített anyagokkal, korrekt költségvetéssel és beszámolókkal, akiknek a keze alól évek óta minőségi munkák kerülnek ki.

magyarnarancs.hu: Mit sikerült elérnetek, tennetek a szakmáért kurátorként?

KGP: Kidolgoztunk és működtettünk egy módszert, amellyel meg tudtuk őrizni az elbírálások során a szakmaiságunkat és a tánc társadalmi presztízsét. A kulturális büdzsében elfoglalt addigi helyénél egy kicsit jobb pozíciót sikerült elérni a tánc számára. Ebben az évben egyfordulós pályázati rendszert működtettünk, ami azt jelenti, hogy a tavaszi fordulóban a forrásaink 95 százalékát kiosztottuk, tehát ősszel már nem is írtunk ki pályázatot. Ennek a stratégiának köszönhetően az elvonás minimális mértékben sújtotta a táncbüdzsét, és úgy tűnik, a teljes keretet sikerült hasznos célokra felosztani, nem ragad be egy fillér se. Néhány egyedi pályázat csordogált be, és ezeknek az elbírálása már több időt hagyott nekem a művészeti munkára is.

magyarnarancs.hu: Így történt tehát, hogy elkövethetted a DiverZity című táncművet. Miért lett ez a darab ennyire „közérdekű”?

KGP: Hogy egy darab társadalmilag mennyire motivált, vagy mennyire személyes ügyekkel foglalkozik, attól függ, mely szféra van jelen dominánsabban az életemben. Amikor a magánéleti ügyek jelenléte erősebb, akkor is van társadalomkritikai éle a darabjaimnak. A DiverZity autoreferenciálisan működik, mert tudatosan utalok szerkesztésmóddal is, látványvilággal is a Bankettre, ami hét éve született, és amin akkor még röhögtünk. Az megbocsátó előadás volt.

magyarnarancs.hu: De ugye azt te sem gondoltad akkor, hogy mára jobban elegünk lesz a népnemzeti viselkedés stíluselemeiből, mint amin iróniával túl lehet lenni?

KGP: Lehet, hogy az én tűrőképességem is fogytán, vagy továbbra is nagyon megbocsátó vagyok, csak a működés dinamikája változott meg. Lehet, hogy te vagy kevésbé megbocsátó. A DiverZity a teatralitás, a túlrajzolás, a ripacskodás, a karikatúra irányába ment el. A figurái sokkal egyszerűbbek, mint a Bankettben, miközben nincsenek azonosítható szereplői a darabnak. Nincs személyiségfejlődés, az adott figura nem jut el sehova, nem követjük nyomon az életét. Itt bárki bárkivel felcserélhető. Ezek jellem- és cselekvésbeli egyidejűségek, de a színházban nem tudunk osztott képernyőt készíteni. Itt egymást követő jelenetek során, tehát egy időfolyamon keresztül fogalmazódik meg a figurának a szándékaim szerinti egyidejűsége. A többrétegű vizuális befogadói kapacitásunk egyébként gyengébb, mint az akusztikus, tehát nem célszerű széthúzni túlzottan a színpadképet. Zenében ezt meg lehet csinálni.

magyarnarancs.hu: Mindig az idő volt a mániád. Hogy állsz a múlttal most, hogy negyedszázados a TranzDanz?

KGP: Závada Pál mondta valami riportban, hogy mostantól a múlt megváltozott. Ez van a múlttal, kérem, örökös harc tárgya, és ki akarja magának sajátítani mindenki. Úgy próbálják identifikálni magukat, hogy közben homogenizálódnak. 93-ban Asztrál évek címmel csináltam már erről egy darabot.

magyarnarancs.hu: Lesz ünneplés?

KGP: Nem ünneplek. Egyébként, ha pontos akarok lenni, most 26 éves a TranzDanz, csak tavaly nem volt kedvem foglalkozni ezzel. Azt viszont nagyon remélem, hogy az alkotótársak sűrű programjába beilleszthető lesz a Bankett-film befejezése. A végéhez közelednek ennek a közel egyórás táncfilmnek a munkálatai. Komoly technológiával dolgoztunk, és ezt is tervezzük bemutatni Baszkföldön. Mondom a másik nagy eseményt is. A Nemzeti Táncszínházban az elmúlt tíz év alatt egyszer sem tudott fellépni a TranzDanz a közelmúltig regnáló igazgató személyes befolyásának és sajátos produkcióválasztási szempontrendszerének köszönhetően. Megfogadta, hogy amíg ő ott igazgató, addig a TranzDanz nem fog fellépni az amúgy a teljes hazai hivatásos táncművészet szolgálatára és befogadására létrehozott intézményben. Most, hogy új igazgatója van a színháznak, decemberben előadjuk a Bankettet a város fölött, a Várban, a nemzeti tánc templomában. A magyar tánctörténetben ez valószínűleg nagybetűkkel feljegyzett esemény lesz.

magyarnarancs.hu: Mi a jövő tánca szerinted?

KGP: Még csak azt sem tudom, mi a jelen tánca! Egyáltalán, mi a tánc? Vannak konvencionális meghatározások, esetleg el lehetne indulni valami bonyolult filozófiai irányba a meghatározást keresve, de nem hiszem, hogy egy mindenki számára elfogadható megoldást találnánk. Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy a jelenleg tomboló, szinte már a barokkosat is meghaladó, narcisztikus esztétizálást, a „demokratizálódott” technika túlburjánzását és a szalonborzongást generáló voyeurséget előbb-utóbb követi majd az alkotó embert, a művészt, a közösséget, a társadalmat ismét a fókuszába állító, őszinte, bátor, szuverén táncművészet, bármit is nevezünk majd akkor táncnak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.