magyarnarancs.hu: Mikor és hogyan született a The Island produkció, amelyet a magyar közönség az Ördögkatlan Fesztiválon láthat idén?
Alexander Balanescu: Szinte azonnal, ahogy a kilencvenes években visszatértem Romániába, azaz több mint húszévi távollét után, kutatni kezdtem egy különleges román művész után, akivel együttműködhetnék. Ez része volt a román kultúrához való újracsatlakozási kísérletemnek. Ahogy fejlődöm a munkában, egyre fontosabbá válnak a gyökereim. A gyökerekhez való visszatérés folyamatát érzékelteti a Luminitza és legutóbb a Maria T című albumom is. Hosszabb idő kellett viszont ahhoz, hogy a román alkotókkal való együttműködési kísérlet eredményre vezessen. A kilencvenes évek végén véletlenül rábukkantam Ada Milea néhány albumára. Lenyűgöztek eredeti és merész munkái. Kompromisszumok nélkül dolgozta fel a Ceaușescu-rezsim utóhatásait. Miután megismertem ezeket a különleges lemezeket, megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék dolgozni vele. Kiderült, hogy ez idő tájt Ada is felfedezett engem, és megszerette néhány munkámat. 2001-ben találkoztunk, és elkezdtünk a közös projektről beszélgetni. Szerettem volna, hogy a munkának legyenek román elemei, de alapvetően angol szöveggel. Fontos volt, hogy olyasmit csináljunk együtt, amivel azelőtt egyikünk sem kísérletezett még. Ada fantasztikus ötlete az volt, hogy a remek román szürrealista író, Gell Naum A sziget című darabjára alapozzuk a munkát. A darab Robinson Crusoe története nyomán íródott, de Naum groteszk világlátását tükrözi. Rengeteget tanultam a projekt során a szöveg alapvető fontosságáról és arról, hogyan találja meg a zene a pontos helyét, ha nyitott a szöveg rezonanciáira.
| ||
magyarnarancs.hu: Hogyan kerül ez a mű most az Ördögkatlan műsorára?
AB: Bérczes Lacit sok éve ismerem. Bár nagyon rosszul állok a történelmi dátumokkal, úgy emlékszem, hogy a miskolci színháznál dolgozó közös barátainknak köszönhetjük a találkozást. Több projektem is volt a miskolci színházban annak idején. Laci a munkáim legfőbb támogatója lett Magyarországon, és nagyon jó barátom is. Ezek a tények vezettek az együttműködéshez. Emlékszem, Pulán, percekkel a koncert előtt tört ki a vihar, úgyhogy gyorsan fedett helyre kellett vinni a felszerelést. Az elemekkel való harc, majd a győzelem, az izgalom és az elégedettség érzéseivel vegyült.
magyarnarancs.hu: Melyek a legutóbbi munkáid és hol láthatunk, hallhatunk téged mostanában?
AB: Az utóbbi években a szöveg és a zene kombinálása érdekelt színházi körülmények között. Négy projekten dolgoztam együtt az olasz avantgárd színésszel és rendezővel, Pippo Delbonóval. Ezek közül az egyik az Amore e Carne (Szerelem és hús) című darab, amelyet július 19-én mutattunk be az Avignoni Fesztiválon, az ehhez az előadáshoz kapcsolódó azonos című filmünk most kerül forgalomba. Nyáron számos fesztiválon adok koncertet Európa-szerte, néha nehéz körülmények között, az időjárás, a rövid hangpróba-lehetőségek, a bonyodalmas utazások miatt, de fantasztikus, lelkes közönség előtt. Boldog vagyok, hogy újra összeállhatok a barátaimmal a Muzsikás együttesből, akikkel a Sziget Fesztiválon koncertezünk augusztus 6-án, aztán augusztus 27-én a Zsidó Nyári Fesztiválon játszom a Dohány utcai zsinagógában.
magyarnarancs.hu: Honnan merítesz ihletet és változik-e ez időről időre?
AB: Egy-egy új munkához az inspiráció lehet irodalom vagy bármi. Tapasztalataim szerint félelmetes, hogy mennyire nem kontrollálható, hogy mikor és honnan érkezik az ihlet. Nekem a legjobb, ha elkezdek dolgozni és olyan szélesre tárom a tudatomat és a szívemet, amilyenre csak tudom, és akkor általában történik valami. Azt hiszem, a zene mindig velem van, még az álmaimban is, tehát csak koncentráció kérdése, hogy mikor írom le, játszom el vagy rögzítem. Az ötletek újabb ötleteket szülnek. A kiindulópont pedig mindig a bonyodalom.
magyarnarancs.hu: Sok zenét hallgatsz?
AB: Állandóan zenét hallgatok, ha nem dolgozom. Otthon mindig szól a rádió a háttérben, így olyan zenéket is megismerhetek, amelyeket sose hallottam azelőtt. Néha nagyon inspiráló ez.
magyarnarancs.hu: Miért fontos a gyökerekhez való visszatérés?
AB: Az, hogy Romániában nőttem fel és lettem zenész, alapvetően fontos nekem. Ahogy elmélyülök a zenében, fejlődik a művészetem, egyre fontosabbnak tűnnek a gyökerek. Példaképeim, szuperhőseim: Bartók, Enescu, Stravinsky vagy Janacek mind olyan zeneszerzők, akik tanulmányozták és elmélyültek a saját népük zenéiben, aztán annak segítségével alkották meg a saját, nagyon személyes zenei kifejezésmódjukat.
magyarnarancs.hu: Ha újra születhetnél, milyen létformát választanál?
AB: Ha volna rá lehetőségem, pontosan úgy szeretném leélni az életemet még egyszer, ahogy eddig, kivéve, hogy másodszorra meglenne már a tudásom és a tapasztalatom ahhoz, hogy jobban élvezzem, becsüljem, többet tegyek, többet adjak és jobban szeressek.
