Bacsadi Zsófia

  • Bacsadi Zsófia

Bacsadi Zsófia cikkei

A mogyoró-meló

Az utóbbi idők mainstream animációi feltűnően nagy gondot fordítottak arra, hogy a gyereket és a szülőt egyként lenyűgözzék. Peter Lepeniotis nem vesződik ilyesmivel.

Sleepy Hollow

Az utóbbi idők meséket rekontextualizáló tendenciája (Once Upon a Time, Grimm) utolérte Washington Irving Az Álmosvölgy legendája c. novelláját is: a sok poénra lehetőséget adó, ám könnyen gyermeteggé váló időutazós-kultúrsokkos szakág csapott le rá.

Franciadrazsék, avagy francia Borat robbantani Eiffel-torony!

A párosan mért francia idióták illusztris karéját (Pofa be!, Taxi, Asterix és Obelix) most Michael Youn filmjének botcsinálta terroristái hivatottak gyarapítani. A Borat óta sikk lett az -isztán végű országok lakóinak kultúráján, illetve nem-kultúráján élcelődni (a nagy elődöt a magyar forgalmazó is szükségesnek látta megemlíteni rettenetes filmcímében).

Ízelt láb jó

Érdekes jelenség, hogy a természetfilmek előszeretettel antropomorfizálják a bemutatott állatokat, és foglalják narratív keretbe ösztönös tevékenységeiket.

Halott látók – Ki viszi át a filmkritikát?

Létezik-e még filmkritika? Vagy soha nem is létezett? Nem veszett el, csak átalakult? Csak a presztízse veszett el? Talán csak most virágzik igazán? Érdekli egyáltalán az olvasókat? És főképp: mi a filmkritikus? Tudományos elemző vagy hivatásos rajongó?

Jégvarázs

A túláradó, ám kétségtelenül hatásos giccs már elavult, ezért az alkotók mindenféle körmönfont módszerekkel igyekeznek tompítani a kiszámítható cselekmény és a gátlástalan hatásvadászat okozta csömört.

Rozsdalovag

Az új generációs Disney- és Pixar-filmek újradefiniálták az animációt. Etalonná váltak, melyekhez képest minden, más stúdióban készített munka hátrányból indul. Ráadásul rétegzett humorukkal, valamivel komplexebb narrációjukkal nyitottak a gyerekeket moziba kísérő felnőttek felé is.

Lola Versus

Greta Gerwignek 2012 volt a hipszter Bridget Jones-os éve. A Frances Haban és a Lola Versusban ugyanazt a bájosan flúgos, felelőtlen és érzelmileg zilált New York-i kékharisnyát adta, mintha Woody Allen unokahúga lenne. Sajna a figurában nincs két filmre elég szufla.

Paranoia

A corporate thriller nehéz műfaj. Hogyan tegyük izgalmassá, hogy öltönyös emberek modern enteriőrökben feszült beszélgetéseket folytatnak olyasmiről, amit a nézők nem is mindig értenek? Robert Luketic viszont azt nem érti, hogy a feszültség nem attól születik, hogy néha verekedés van meg autós üldözés, és az egészet leöntjük valami primitív multicéges összeesküvés-mázzal.

Kövess minket: