Az utóbbi időben azonban még egy szinttel feljebb léptek a világ természetfilm-készítői, és, mondhatni, játékfilm hosszúságú "fikciós" természetfilmeket kezdtek gyártani, névvel ellátott főhőssel és kidolgozott narratívával (pl. A pingvinek vándorlása). A Csodabogarak készítői még egyet csavartak a dolgon: az animáció és a természetfilm hibridjét alkották meg azzal, hogy valós természeti környezetbe helyezett 3D-animált rovarszereplőket tettek meg filmjük hőseinek.
A film egy francia, gyerekeknek szóló animációs sorozat (Minuscule - The Private Life of Insects) feldúsított változata, mely hatalmas sikert aratott az egész világon. A tévés epizódokhoz hasonlóan a mozimű is keveri az animált és a valós vizuális elemeket, felváltva használja a természetben rögzített zörejeket és a mókás asszociációkat keltő mesterséges zajokat (pl. motorként döngető muslincák), illetve szinte teljesen száműzi az emberi szereplőket. Az egész estés változat is egy könynyen befogadható narratív szálat követ (az ideiglenesen testi fogyatékossá vált katica egy hangyaháborúba csöppen, melynek végén tiszteletbeli hangyaként találja meg identitását - a la Avatar), teljesen mellőzi a dialógusokat és a narrátorszöveget, ami miatt tökéletesen érhetővé válik minden náció gyermekeinek. Az alkotók sokat bíznak a zörejekre, hangeffektekre, ugyanakkor a kreatív vizuális gegek (pl. rovarirtót vegyi fegyverként alkalmazó hangyahadsereg) is fontos szerephez jutnak. Egyszerre járnak csúcsra a néma burleszk és hangosfilm adta lehetőségek, miközben azzal a narrációelméleti problémával is sikerrel megküzd filmünk, hogy hogyan lehet történetet mesélni dialógus nélkül.
A valóban csodálatos Csodabogarak mindazonáltal csak annyit bizonyít, hogy nem csak szőrös és beszélő négylábúak tarthatnak számot a gyereknézők érdeklődésére - ezt tudtuk már.
Forgalmazza az ADS Service
