John Lee Hancock filmje egy konkrét klasszikus, a Mary Poppins c. film keletkezéstörténetét dolgozza fel. Egy percig sem árul zsákbamacskát: könnyfakasztásra és Oscarra hajt. Azt a fajta tisztes, jó minőségű giccset láthatjuk itt teljes pompájában, mely nem a készítők aránytévesztése miatt érzelgős: itt az a végcél. Minden a nagy végső könnyfakasztásnak van alárendelve.
Adott a szinte krimiszerű progresszív-regresszív elbeszélésmód, melynek hála, párhuzamosan izgulhatunk azon, hogy vajon a kedélyes, rámenős Disneynek sikerül-e megpuhítani a karót nyelt, szarkasztikus Mrs. Traverst, hogy megfilmesíthesse a regényt, illetve azon, hogy a nő múltjában miféle traumák bujkálnak, melyek nem engedik őt megválni a varázslatos dadától.
Emma Thompson és Tom Hanks kulturális ellentétekre épülő nagyszerű duettje ráadásul csempész is némi kellemes iróniát a néhol émelyítő édeskedésbe. Minden nehézség nélkül képesek ezredjére újramesélni az örök történetet, amikor is az állhatatos férfi végül meglágyítja a kezdetben vonakodó asszony szívét. A boldog (és mértani pontosságú) jellemfejlődés végén pedig az érzelmekkel kufárkodó üzletember és a satrafa is megtanul érezni. Szimpatikus film, ami elég sokszor ki is figurázza saját magát.
Forgalmazza a Fórum Hungary
