Film

Banks úr megmentése

Film

Hollywood képes reflektálni a mítoszaira. E mitológia kitüntetett alakja a filmkészítő ember, a self-made man alfaja, akihez bátran lehet fordulni, ha kifogytunk a témákból. Az utóbbi évek Oscar-jelöltjei között is tömegével találunk példát jelenlétére (A leleményes Hugo, A némafilmes, Hitchcock).

John Lee Hancock filmje egy konkrét klasszikus, a Mary Poppins c. film keletkezéstörténetét dolgozza fel. Egy percig sem árul zsákbamacskát: könnyfakasztásra és Oscarra hajt. Azt a fajta tisztes, jó minőségű giccset láthatjuk itt teljes pompájában, mely nem a készítők aránytévesztése miatt érzelgős: itt az a végcél. Minden a nagy végső könnyfakasztásnak van alárendelve.

Adott a szinte krimiszerű progresszív-regresszív elbeszélésmód, melynek hála, párhuzamosan izgulhatunk azon, hogy vajon a kedélyes, rámenős Disneynek sikerül-e megpuhítani a karót nyelt, szarkasztikus Mrs. Traverst, hogy megfilmesíthesse a regényt, illetve azon, hogy a nő múltjában miféle traumák bujkálnak, melyek nem engedik őt megválni a varázslatos dadától.

Emma Thompson és Tom Hanks kulturális ellentétekre épülő nagyszerű duettje ráadásul csempész is némi kellemes iróniát a néhol émelyítő édeskedésbe. Minden nehézség nélkül képesek ezredjére újramesélni az örök történetet, amikor is az állhatatos férfi végül meglágyítja a kezdetben vonakodó asszony szívét. A boldog (és mértani pontosságú) jellemfejlődés végén pedig az érzelmekkel kufárkodó üzletember és a satrafa is megtanul érezni. Szimpatikus film, ami elég sokszor ki is figurázza saját magát.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.