Gabriel hiperérzékeny és felfokozott agyműködése a cselekményvezetésre is kihat: a más sorozatokban megszokott, valamivel lomhább nyomozati fázis itt felgyorsul, ami elképesztő mennyiségű információtömeget eredményez. Ennek átadását minél hatékonyabbá és gyorsabbá kell tenni a nézők számára is, ezért az alkotók gyakran élnek a walk-and-talk technikával (a rohangáló szereplők hadarva ránk ömlesztik az új információkat). A sietve elővezetett adatrengeteg egyfajta áldinamizmus érzetét kelti, és ideig-óráig segít elrejteni a logikai bakikat is.
Érdekes módon a széria agyontechnicizált világában fontos szerephez jutnak az érzelmek: Gabrielt a chip nem elemberteleníti, de még intenzívebb emocionális élményekkel ajándékozza meg. A sorozat bővelkedik erős nőalakokban is: intuíciójuk/érzelmeik révén hatékonyak, sokszor átveszik a férfiak szerepét, és felül is kerekednek rajtuk.
Az Intelligence erőteljesen patrióta húrokat penget - ami még nem is volna szokatlan egy amerikai sorozatban -, viszont leplezetlenül dicsőíti az amerikai hírszerzési gyakorlatot és az egyébként aggályos korlátlan adathozzáférést/kiberhadviselést. Teszi mindezt leegyszerűsítő és demagóg politikai üzenetek traktálásával párosítva.
