Film

Franciadrazsék, avagy francia Borat robbantani Eiffel-torony!

  • Bacsadi Zsófia
  • 2014.02.16 12:01

Film

A párosan mért francia idióták illusztris karéját (Pofa be!, Taxi, Asterix és Obelix) most Michael Youn filmjének botcsinálta terroristái hivatottak gyarapítani. A Borat óta sikk lett az -isztán végű országok lakóinak kultúráján, illetve nem-kultúráján élcelődni (a nagy elődöt a magyar forgalmazó is szükségesnek látta megemlíteni rettenetes filmcímében).

Nagy különbség azonban, hogy a Borat a politikai korrektség és a tapintat leghalványabb szándéka nélkül és valóban fergeteges humorral tette röhej tárgyává az ottani viszonyokat, viszont Youn filmje nem vicces; és bár szeretne mondani valamit a kulturális különbségekről és a nacionalizmusról, de csak sértő közhelyekre futja. Két tahó kecskepásztor jön egy fiktív országból, s az összes nyugatiakban a közel-keletiekről élő korlátolt sztereotípiákat megpróbálják egyesíteni: verik a (bajszos) nőket, gyűlölik a nyugati imperializmust és imádják a diktátort, dugják a kecskéket és röfögnek a kulturális vákuumban (megfigyelték már, hogy a nyugati filmesek csak a Közel-Keletre és Kelet-Európába helyeznek kitalált országokat?).

Youn persze kicsit odamondogat a híres francia sovinizmusnak, az abszurd bürokratikus rendszernek, az egymást is lenéző régióknak, de azért csak arra jut, hogy Franciaország a szabadság földje, ahol minden nyomorult bevándorló kitörhet alsóbbrendű, elnyomó kultúrája börtönéből, és végre emberhez méltóan élhet (erre hőseink is ráébrednek a végén). A néző meg a haját tépi kínjában.

Forgalmazza a PARLUX Entertainment

Neked ajánljuk