Film

Franciadrazsék, avagy francia Borat robbantani Eiffel-torony!

Film

A párosan mért francia idióták illusztris karéját (Pofa be!, Taxi, Asterix és Obelix) most Michael Youn filmjének botcsinálta terroristái hivatottak gyarapítani. A Borat óta sikk lett az -isztán végű országok lakóinak kultúráján, illetve nem-kultúráján élcelődni (a nagy elődöt a magyar forgalmazó is szükségesnek látta megemlíteni rettenetes filmcímében).

Nagy különbség azonban, hogy a Borat a politikai korrektség és a tapintat leghalványabb szándéka nélkül és valóban fergeteges humorral tette röhej tárgyává az ottani viszonyokat, viszont Youn filmje nem vicces; és bár szeretne mondani valamit a kulturális különbségekről és a nacionalizmusról, de csak sértő közhelyekre futja. Két tahó kecskepásztor jön egy fiktív országból, s az összes nyugatiakban a közel-keletiekről élő korlátolt sztereotípiákat megpróbálják egyesíteni: verik a (bajszos) nőket, gyűlölik a nyugati imperializmust és imádják a diktátort, dugják a kecskéket és röfögnek a kulturális vákuumban (megfigyelték már, hogy a nyugati filmesek csak a Közel-Keletre és Kelet-Európába helyeznek kitalált országokat?).

Youn persze kicsit odamondogat a híres francia sovinizmusnak, az abszurd bürokratikus rendszernek, az egymást is lenéző régióknak, de azért csak arra jut, hogy Franciaország a szabadság földje, ahol minden nyomorult bevándorló kitörhet alsóbbrendű, elnyomó kultúrája börtönéből, és végre emberhez méltóan élhet (erre hőseink is ráébrednek a végén). A néző meg a haját tépi kínjában.

Forgalmazza a PARLUX Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.