Film

A beavatott

Film

Úgy tűnik, az Éhezők viadala trilógia elsöpörte a csetlős-botlós, szerelmes, esetleg visszafogottan kalandos young adult-regényeket. A mindennapi szerelmi és beilleszkedési gondokkal küzdő fiatalok már nem elégítik ki a nézők igényeit: a felnőtté válás legyen sötét tapasztalat.

Az ártatlanság szó szerinti, kíméletlen elvesztése és marcangoló identitásválság kell, folyjon némi vér is (de csak amíg a PG-13 besorolás engedi), és kapjunk egy kis vulgár-orwelli társadalomkritikát (zsarnokság/uniformitás rossz, lázadás/komplex emberi érzések jó). A beavatott az Éhezők viadala bevált, kezdetben újszerűnek tűnt receptjét követi, de hamar kiderül róla, hogy csupán egyszerű utánérzés - Jennifer Lawrence nélkül. Nevezett döntő szerepét persze filmünk készítői is felismerték, ezért majd megfeszülnek, hogy a főszereplő Shailene Woodleyt - akiből sajnos hiányzik az ilyesmihez szükséges dög - egy hozzá hasonlóan gyengéd, de öntudatos, aranyos, ám vad amazonná tegyék. Ugyanakkor erős, önálló nőalakok különböző variánsai tolonganak a vásznon (Ashley Judd és Woodley anya-lánya akciójelenete például felemelőre sikerült).

A főhős megküzd az örök női dilemmával, önfeláldozó legyen-é, vagy valósítsa meg önmagát (mint harcos). S végig ez a szájbarágottság jellemzi az egész filmet a disztópikus közösség ábrázolásán át a patetikus életbölcsességek kimondásáig. A szereplők jellemzését az alkotók teljes mértékben arckifejezésükre és ruházatukra bízták, ami kész röhej (Kate Winslet a legcikibb az archetipikus ice cold bitch szerepében).

És igen, módfelett hosszú is a film.

Forgalmazza a Pro Video Film

Figyelmébe ajánljuk