Úgy vannak ábrázolva, ahogy egy szabályos, nőknek szóló romkom hősnői: dekoratívak (a female gaze jegyében kapunk teljesen öncélú, vizuális élvezetet szolgáló snitteket Zac Efron kockás hasáról), egy hangulatos nagyvárosban élnek (New York), valamilyen kreatív vagy értelmiségi munkát végeznek, és végül egy nem túl szabályos, de érzékeny és különleges társ mellett kötnek ki. Csak ők cipővásárlás helyett Xboxoznak és maszturbálás közben kanalazzák a dobozos fagyit (ezek a momentumok önironikusan mutatnak rá az unalomig ismert rom-kom panelekre). A nőik ugyanakkor szexuálisan öntudatosak, beteljesítik azt a vágyképet, miszerint a szerelem képes megváltoztatni egy férfi személyiségét, ugyanakkor a férfifantáziákat is kiszolgálják (benne vannak egy kötetlen fuck buddy-viszonyban, szeretnek Xboxozni, kicsit kurvásak, de azért intelligensek és romantikusak is). Mindez így együtt a férfiaknak túl romantikus (kétlem, hogy egy férfi önszántából végignéz egy romkomot), a nőknek meg túl macsó (férfihősök, néhol bántóan hímsoviniszta poénok), ráadásul sokat várunk a filmtől, ha azt gondoljuk, valamit kezdeni fog az előálló genderkérdésekkel. Az már a kisebbik baj, hogy Zac Efron nem lett jobb színész, és még mindig nem elég karizmatikus főhős. Bár itt-ott lehet nevetni, elvesztegetett idő.
Forgalmazza a Fórum Hungary
