Rajzfilm

A mogyoró-meló

Film

Az utóbbi idők mainstream animációi feltűnően nagy gondot fordítottak arra, hogy a gyereket és a szülőt egyként lenyűgözzék. Peter Lepeniotis nem vesződik ilyesmivel.

A történet jól felépített, a fordulatok - bár kissé kiszámíthatók - jó ritmusban követik egymást, a figurák jópofák és a gyermeki befogadást megkönnyítendő kellően archetipikusak. Van (talán túlságosan) szép ívet leíró jellemfejlődés is, melynek végén ott találjuk a biztonság kedvéért jól érthetően ki is mondott tanulságot. A nagyon amerikai üzenet szerint a túlzottan individualista mókushős végül megtanulja az egyenrangú tagokból álló közösséghez tartozás fontosságát. Ám ez az állapot távol áll a gyűlölt szocialista típusú álegyenlőségtől, ahol egy bölcs vezető képébe bújt zsarnok államosítja a magántulajdont és látszatdemokráciát tart fenn (lásd a mosómedve-diktátornak terményt beszolgáltató rágcsálónépet). Ötletes megoldás volt a kettős heist movie narratíva alkalmazása, melynek során a rágcsálók élelemszerző akcióját az egész filmen végigvonuló párhuzamba állítják egy emberi gengszterbanda mesterkedéseivel (bár kérdéses, hogy a gyerek nézőknek mennyire magától értetődő e műfaj). A technikai kivitelezésre sem lehet panasz: a mókusok minden egyes szőrszála egyenként ring a szélben. A film humora viszont meglehetősen gyermeteg: néhány hasraeséssel és fingó mormotákkal kell beérnünk (s hogy ennél is van lejjebb, azt a Gangnam Style c. örökbecsű filmvégi felbukkanása bizonyítja). Tehát minden a helyén, mégis inog az egész.

Forgalmazza a Pro Video Film & Distribution


Neked ajánljuk