Rajzfilm

A mogyoró-meló

Film

Az utóbbi idők mainstream animációi feltűnően nagy gondot fordítottak arra, hogy a gyereket és a szülőt egyként lenyűgözzék. Peter Lepeniotis nem vesződik ilyesmivel.

A történet jól felépített, a fordulatok - bár kissé kiszámíthatók - jó ritmusban követik egymást, a figurák jópofák és a gyermeki befogadást megkönnyítendő kellően archetipikusak. Van (talán túlságosan) szép ívet leíró jellemfejlődés is, melynek végén ott találjuk a biztonság kedvéért jól érthetően ki is mondott tanulságot. A nagyon amerikai üzenet szerint a túlzottan individualista mókushős végül megtanulja az egyenrangú tagokból álló közösséghez tartozás fontosságát. Ám ez az állapot távol áll a gyűlölt szocialista típusú álegyenlőségtől, ahol egy bölcs vezető képébe bújt zsarnok államosítja a magántulajdont és látszatdemokráciát tart fenn (lásd a mosómedve-diktátornak terményt beszolgáltató rágcsálónépet). Ötletes megoldás volt a kettős heist movie narratíva alkalmazása, melynek során a rágcsálók élelemszerző akcióját az egész filmen végigvonuló párhuzamba állítják egy emberi gengszterbanda mesterkedéseivel (bár kérdéses, hogy a gyerek nézőknek mennyire magától értetődő e műfaj). A technikai kivitelezésre sem lehet panasz: a mókusok minden egyes szőrszála egyenként ring a szélben. A film humora viszont meglehetősen gyermeteg: néhány hasraeséssel és fingó mormotákkal kell beérnünk (s hogy ennél is van lejjebb, azt a Gangnam Style c. örökbecsű filmvégi felbukkanása bizonyítja). Tehát minden a helyén, mégis inog az egész.

Forgalmazza a Pro Video Film & Distribution


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.