A legfrissebb Herkules-film inkább az akcióvonalat követi, mellőzi a görög hős eredeti történetéből szinte kínálkozó természetfeletti aspektusokat, és inkább annak érzelmi/identitáskereső oldalára helyezi a hangsúlyt. De ne higgyük, hogy a készítők célja a félisten jellemének árnyalása lenne. A minden karizma nélküli Kellan Lutz nevetségesen tökéletes hőst állít elénk. A forgatókönyv teljesen kilúgozta az eredeti hérosz belső ambivalenciáját, gőgjét és zabolátlan dühét (mindez talán Lutzot is teljesíthetetlen kihívás elé állította volna). Az attrakciós mozi esztétikájának jegyében eltűnnek a passzázsjelenetek, a cselekmény csak laza (és nem mindig érthető) keretet szolgáltat a látványra épülő akciójeleneteknek, melyekben a teljesen indokolatlanul használt lassítás/gyorsítás egyértelművé teszi, hogy az egész hűhó csak a néző kedvéért van. Van itt gályarabság, gladiátorharc (a la Spartacus-sorozat) és belassított CGI-küzdelmek a túlerő ellen (a la 300). A Herkules legendájában gond nélkül keveredik a görög mitológia a rómaival, a Sámson-történettel, némi egyiptomi beütéssel, ráadásul a készítők kedvük és érdekeik szerint mazsoláznak az eredeti mítoszból. Kaotikus és értelmetlen elegy.
Forgalmazza a Pro Video
