A folytatás készítői viszont beleestek abba a hibába, hogy többet láttak e soványka alapanyagba: aktuálpolitikai áthallásokat, a mai amerikai eszményekkel párhuzamba állítható törekvéseket. A film idealizálja az athéni demokráciát mint a társadalmi fejlődés végső fázisát, ráadásul valami lidércesen nacionalista hevületet tulajdonít az egységes Görögországért (!) harcoló katonáknak, ami önmagában is kapitális baromság. Jönnek a röhejes perzsa öngyilkos merénylők, akik kőolajjal (!) ölnek, így a vidám orientalizmus jegyében a perzsák (arabok) a terrorizmus, elvakult vallásosság, zsarnokság, züllött szexualitás megtestesítői a szabadságot, demokráciát és hazaszeretetet képviselő görögökkel (amerikaiak) szemben.
Az aggályos ideológiai üzenet mellett a filmnek számos technikai hibája is van. Egyrészt a mostani kevésbé zárt, több szálon futó cselekményt már nem bírja el a végletekig hajtott (és időközben kiüresedett) formalizmus és attrakciókra épülő szerkezet. A mélyebbnek szánt, politikai motivációkat fejtegető részek pedig egyszerűen kilógnak a látványos vérengzésből. A kevés pozitívum közé lehet viszont sorolni a két jól kiválasztott főszereplőt: Eva Green dögös femme fatale, Sullivan Stapleton is jó arc, Butler méltó utóda.
Forgalmazza az InterCom
_nagy_lead_focuspoint_70x70.jpg?key=1bc2f3d77376fecf159d97fb3ab7e1bd)
