Animációs film

Mr. Peabody és Sherman kalandjai

Film

Nézem a film azon jelenetét, melyben George Washington, Benjamin Franklin, Lincoln és Clinton egyként csatlakoznak a kis főhőshöz, amikor kijelenti: "Én is kutya vagyok!", és elfut némi irigység. Mikor nem válna nálunk azonnal közröhej/megbotránkozás/általános értetlenség tárgyává egy mesefilm, melyben mondjuk Széchenyi, Árpád vezér, Horn Gyula és Horthy tenné ugyanezt?

Filmünk viszont teljesen organikusan képes beleágyazni cselekményébe az állampolgárrá nevelés kényes feladatát (ehhez persze az is hozzájárul, hogy egy olyan nemzet filmiparából származik, amely saját mítoszait elsősorban a populáris kultúra segítségével termeli újra). Humorral és többnyire didaxis nélkül tudja a gyereksereg elé állítani azokat a kollektív mítoszokat és értékeket, melyeken az "amerikaiság" mint olyan nyugszik (a francia forradalom eszméi, az elnökök/sportolók és az őket övező legendák).

S eközben kellemesen elborult humorával tüntet, mely főleg a felnőttekre céloz (egy tudós kutya örökbe fogadott embergyerekével időutazza be az emberiség történelmét - íme, egy igazán alternatív, de működőképes családmodell), ám a gyerekeknek is végig követhető és szórakoztató. Kapunk még szabályos és minden kezdeti mértéktartás ellenére némi giccsbe fulladó jellemfejlődést, jól megrajzolt és emberi/gyermeki közelségbe hozott történelmi alakokat mellékszereplőként (Agamemnón, Leonardo, Tutanhamon, Robespierre). Nem hibátlan, de rengeteg utalást rejtő és elmés rajzfilm, mely után azzal nyugtathatjuk magunkat, hogy csemeténk tanult valamit.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.