Animációs film

Mr. Peabody és Sherman kalandjai

Film

Nézem a film azon jelenetét, melyben George Washington, Benjamin Franklin, Lincoln és Clinton egyként csatlakoznak a kis főhőshöz, amikor kijelenti: "Én is kutya vagyok!", és elfut némi irigység. Mikor nem válna nálunk azonnal közröhej/megbotránkozás/általános értetlenség tárgyává egy mesefilm, melyben mondjuk Széchenyi, Árpád vezér, Horn Gyula és Horthy tenné ugyanezt?

Filmünk viszont teljesen organikusan képes beleágyazni cselekményébe az állampolgárrá nevelés kényes feladatát (ehhez persze az is hozzájárul, hogy egy olyan nemzet filmiparából származik, amely saját mítoszait elsősorban a populáris kultúra segítségével termeli újra). Humorral és többnyire didaxis nélkül tudja a gyereksereg elé állítani azokat a kollektív mítoszokat és értékeket, melyeken az "amerikaiság" mint olyan nyugszik (a francia forradalom eszméi, az elnökök/sportolók és az őket övező legendák).

S eközben kellemesen elborult humorával tüntet, mely főleg a felnőttekre céloz (egy tudós kutya örökbe fogadott embergyerekével időutazza be az emberiség történelmét - íme, egy igazán alternatív, de működőképes családmodell), ám a gyerekeknek is végig követhető és szórakoztató. Kapunk még szabályos és minden kezdeti mértéktartás ellenére némi giccsbe fulladó jellemfejlődést, jól megrajzolt és emberi/gyermeki közelségbe hozott történelmi alakokat mellékszereplőként (Agamemnón, Leonardo, Tutanhamon, Robespierre). Nem hibátlan, de rengeteg utalást rejtő és elmés rajzfilm, mely után azzal nyugtathatjuk magunkat, hogy csemeténk tanult valamit.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.