Film

Házasokk

Film

Mindannyiunk pechjére az angolok felfedeztek egy piaci rést az esküvői rom-kom műfaj épnek hitt szövetén. Eddig volt tisztán csajszis (Szerelem kölcsönbe), pasis-legénybúcsús (Másnaposok), illetve ennek igen undorító női kiszerelése (Koszorúslányok, Lánybúcsú) és ensemble-jellegű is (A nagy nap).

A beszédes című Házasokk! készítői az ezekhez használt összetevőket most egyetlen filmben egyesítették. Egy házasodni készülő pár esküvő előtti óráit követjük, amin csavar egyet az is, hogy barátaik minden mozzanatot filmre vesznek (valahogy az egész film vizuális kialakítása megpróbálja ezt tükrözni: a képminőség egy házi videóé). A násznép felvonultat egy rakás sztereotip figurát: a vőlegény oldalán jönnek a Másnaposokból ismert visszataszító férfiemberek gyenge utánzatai, a menyasszony pedig a Koszorúslányok után önnön közönségességüket öntudatosan vállaló asszonynépet hozza, de van meleg német fodrász, szabadszájú kisgyerek és kikapós nagyi is. Fosó menyasszony, nagyibugyi, összeöltött ánusz... A menyasszony családja ráadásul spanyol, így az összes Bazi nagy... kezdetű esküvős film mediterrán baromságát is sikerül beleerőszakolni a filmbe. A Házasokk ráadásul nem éri be pusztán az altesti poénok gátlástalan halmozásával; az ifjú pár szabályos időközönként coelhói magasságokban szárnyaló szentenciákat mond fel a szerelemről, egyenesen a kamerába (nyálas popslágerektől támogatva!). Viszont a javára szól, hogy szemérmetlenül lop mindenhonnan, de erőltetett, alpári és giccses darab lévén nem csinál senkinek kedvet a házassághoz.

Forgalmazza a PARLUX Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.