Kiállítás

Ég és föld közé

Chagall az Albertinában

Chagall képeit igazán könnyű szeretni. Most száz képét állították ki, a nagyszabású tárlat a leköszönő főigazgató, Klaus Albrecht Schröder utolsó nagy projektje. Bár volt az ő ideje alatt is Bécsben Chagall-tárlat, a Kunstforumban főleg a zsidó színház számára készült terveire koncentráltak.

Most, ennek a teljességre törekvő, az életmű keresztmetszetét megmutató kiállításnak a festő nevén kívül nincs másik hívószava. Amerikai, japán, francia, olasz és svájci intézményektől kérték kölcsön a képeket a düsseldorfi Kunstsammlung Nordrhein-Westfalennel karöltve, ott március idusán nyitják majd meg ugyanezt a kiállítást. Ami egyúttal fiaskó is, és ezt nem titkolja Schröder és kurátora, a pazar katalógust is szerkesztő Gisela Kirpicsenko; annak ellenére, hogy jóval Ukrajna lerohanása előtt kezdtek el tárgyalni az oroszországi múzeumokkal, időközben minden európai–orosz kölcsönzés ellehetetlenült.

Ha lenne gondolat, ami Chagall minden korszakára és technikájára vonatkoztatható lenne – bár a kiállítás koncepciója az ilyen szűkítésektől szerencsére óvakodik –, akkor az vallomásainak az a kitétele lehetne, hogy ő ég és föld közé született. És most felejtsük el a rögtön adódó, vulgáris értelmezést, miszerint híres képein sok a lebegő, földhöz nem ragadó figura és tárgy. Sokkal inkább az állandó érzékenységnek a tanúbizonysága ez, amellyel a festő végigélte és végigálmodta az életét. Ez vezethette ahhoz az egyetemességhez, amelyben nem meglepő, hogy képein együtt szerepel a feszület és a menóra, és annyi más, egymással éles kontrasztban álló emlék, álom és szimbólum. (Ha a művész biblikus motívumaira fókuszálunk, látható, hogy Chagall nem válogatta szét az ó-, illetve az újszövetségieket, de miért is ne lehetne a holokausztra is utaló szimbólum a feszület, vagy esetleg csak az árnyéka?)

A mai Belarusz területén lévő stettlből indulva nem látszhatott a később felsejlő, globális jelentőségű út. Bár Vityebszkben a szovjet forradalom előtt letelepedhettek a zsidók, pogromok ott is voltak, de Sagal (a nem zavartalan) pétervári tanulmányi évei alatt egy ösztöndíjjal már 1911-ben eljutott Párizsba. A háború miatt visszatérve bekerült a „szovjet lendületbe”, ám nyolc év elteltével kiábrándulva, de még szabadon távozhatott. Nemzedékének korszakos társaival együtt újra a tűz közelébe került Párizsban és Berlinben. A fauvizmustól kezdve sok izmuson át rengeteg mindent elsajátított – kubista képeinek itt kiállított jelentős része is ezt mutatja –, de egyre pontosabban talált rá saját kifejezési nyelvére: szubjektív távlatai­val, harsogó színeivel szerelmespárjait, kakasait és kötéltáncosait eloldozta a hétköznapiság és jelentéktelenség kötelékeiből. Költőnek is tartják, azaz a költészethez hasonlítgatják műveinek gondolatiságát. Az elemzők által csodásnak tartott első korszakában teljesedett ki az 1920-as években. Ebből a korszakból a Születésnap azt is illusztrálja, hogy milyen tápláló múzsa volt számára felesége, Bella, egészen a nő 1944-ben bekövetkezett haláláig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.