A zenekarvezető jellemző szerénysége éles kontrasztban áll bátorságával, amellyel az alapokig képes meghaladni a zenélés szokásos módjait: a bevett skálák, de még a hangkészlet is a dekonstrukció tárgya. Váczi hasonlíthatatlanul egyéni módszerének gyökerei talán abban rejlenek, hogy előbb volt biológus, aztán lett zenész, miközben a természettudományos gondolkodást sem vágta sutba, továbbá az is, hogy előbb hegedült, aztán szaxofonozott.
Váczi Dániel zenekara általában a „jazz” skatulyába kerül, ami annyiban indokolt, hogy improvizatív – bár sok más zenében is van érdemi rögtönzés. Közelebb járunk a lényegéhez, ha kortárs zenének gondoljuk és értjük, abban is többször van már improvizáció, mint az utóbbi századok európai zenetörténetében. De a Váczi-trió a műfaji kritériumokat is figyelmen kívül hagyja. Új, harmadik sorlemezén háromféle darab szerepel. Az első a hagyományos értelemben vett kompozíciók előadása. A második egy gondolati mag, egy nem teljesen lekottázott ötlet kibontása, életre keltése, a harmadik pedig a teljesen kötetlen, semmilyen formai vagy más tartalmat előzetesen meg nem fogalmazó vagy akár csak körülíró, szabad rögtönzéses játék.
Ezzel el is érkeztünk a 2025 legelején megjelenő lemez címéhez: Urobo. Ez a zenekarvezető találmánya, egy kísérleti fázisban lévő logikai játék, amelyet lehet egyedül a gép ellen, de társasjáték formájában is játszani – mindig tizenkét lépésben. Többféle változatban is kifejlesztették, próbaverziója elérhető a neten is. A központi helyen szereplő track – az LP-n a második oldal nyitószáma – jó alkalom a trió bemutatására. Pozsár Máté, aki zongorán, Rhodes-on és analóg szintetizátoron játszik, egy hosszabb akusztikus zongoraszólóval indít többféle, egymásba kapcsolódó témát, a lemez talán leginkább hagyományos stílusban megfogant részeként.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
