Hírneve mellett főleg az az oka ennek, hogy mindig egy lépéssel előrébb jár a többieknél; szinte ugyanannyi utánzója akad, mint csodálója. Kicsit furcsa is, hogy mostanában a The Next Step Banddel turnézik abból az alkalomból, hogy nemrég The Next Step (Live at Smalls 1996) címmel jelent meg huszonnyolc évvel ezelőtti koncertfelvétele. (A zenekarnak csak négy évvel később jelent meg a The Next Step című első stúdióalbuma.) Akkoriban dőlt el, hogy vezető hang lesz Kurt Rosenwinkelé – nem csak generációjában, azon túl is. De tudatosan fenntartott kontrasztok is észrevehetők nála: Berlinben él, ott tanít, de az amerikai, sőt a New Yorkhoz kötődő kortárs, posztfúziós és posztbopos, helyenként nu jazzes stílus meghatározó alakja. Vokalizálni is szokott a gitárszólói közben, és adott már ki szóló zongoralemezt. Mostani koncertjén, a Magyar Zene Házában is átült egyszer a zongorához. Rosenwinkel „jazzember”, de sokszor szegődik pop- és egyéb előadók mellé. Mindenkivel játszott az új dolgokra nyitottak táborából, amire elég az az egy példa, hogy a most napvilágot látott ’96-os örömzenéjükön Brad Mehldau zongorista csatlakozott a Zhivago című számban. Rosenwinkelnek olyan klasszikusokkal indult a pályája, mint Gary Burton, Paul Motian vagy Joe Henderson. Eric Clapton, Q-Tip kollaborációk jelzik a másik pólust, de nem csak ezért példaképe a fiatalabb zenészeknek. Saját lemezkiadót működtet 2017 óta, és ez jól szolgálja a sokoldalúságát és a függetlenségét is. Előadói személyiségének romantikus oldala például teljesen kibontakozhatott legújabb, A Lovesome Thing című sorlemezén, amelyet a csodás zongoristával, Geri Allennel kettesben vett fel.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
