Visszhang: koncert

Oláh Krisztián Quartet

Visszhang

Jóllehet csak kislemezt árultak az Oláh Krisztián Quartet lemezbemutató koncertjén, magyarázkodnia azért nem kell a 29 éves zenekarvezetőnek.

2025-öt írunk. Hírneve indokolja, hogy telt ház és nagy rokonszenv fogadta. A bemutatott szvit, a Perspectives of Verve magán viseli második, ezúttal zeneszerzői akadémiai diplomájának irányultságát. Mindent visz a zeneszerző, és ugyan a jazz idiómából nem lépnek ki, de amit eddig megszoktunk a zongoristától intenzitásban és kirobbanó dinamikában, most a mű sűrű kompozíciós rétegzettségében, szerkezetében, belső keresztutalásaiban, interakcióiban érvényesül.

A címet úgy „fordította”, hogy az az alkotói drive perspektíváit, meg az ihlet jövését-menését jeleníti meg, tehát nem az egyik fontos jazztörténeti lemezmárkára utal, nem is Hitchcockra. Csak tételszámok vannak, továbberősítve a belső kohéziót és a klasszikusban gyökerező alapállást. A nagy ívek és beindulások között fel-felbukkan a bandukolós főtéma, pompás kontrasztok során át. Kijelöli tájékozódási pontjait (Schönbergtől Bartókig és tovább, édesapja, Oláh Kálmán harmóniameneteiig), de saját univerzumában marad, ezek csak kikacsintások. Bedigitalizált preparált zongorát is alkalmaz, de leginkább a zenekarát használja: a kiugróan hatásosan doboló Serei Dánielt, a könnyed, színes és virtuóz szaxofonos Oláh Kálmánt és a tavaly csatlakozott, kifejezően bőgőző Gyányi Marcellt. A szvit elsőre csak részben befogadható, de a koncert minden elismerést megérdemel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.