Interjú

„A jelenben történik minden”

Szegő Dávid dobos

Zene

Kiugróan indult az all-star Daveform Quintet, Szegő Dávid zenekara. Pályafutásuk csúcsa, hogy májusban Kurt Rosenwinkel amerikai gitáros legendával lépnek fel. A dobost az Arrival című debütáló lemezükről és a szerzői programot megvalósító zenekar vezetésének kihívásairól kérdeztük.

Magyar Narancs: A Budapest Jazz Clubban ültünk le beszélgetni, de nem játszol tavasszal itt. Lemondtad a koncerteteket, annyira készültök a Rosenwinkellel közös május 20-i Müpa-bulira. De nem léptek fel olyan gyakran, hogy könnyű szívvel lemondj bulikat.

Szegő Dávid: Igen, ez nagy áldozat volt részemről, de valahogy úgy ítéltem meg, hogy jobb lenne, ha a Müpába összpontosulna a közönségünk. Egyébként kis klubokban, például Nagymaroson és Budaörsön is játszunk előtte ráhangolódó koncerteket. Ezeken az alkalmakon a gitárszólamot is próbára tesszük, ugyanis Cseh Péter csatlakozik hozzánk. Ő zseniális gitáros, így lesz alkalmunk kiérlelni az anyagot.

MN: Jellemző rád, hogy saját együttesedre, ezekre a nem túl sűrű koncertekre erősen rákoncentrálsz?

SZD: Ez kétszáz százalékban igaz. Amióta csinálom ezt a zenekart, minden szempontból erre koncentrálok. Amikor belevágtam, nem gondoltam volna, hogy ennyi kihívással jár a zenekarvezetés. Nem könnyű, hogy egy személyben vagyok a zeneszerző, zenekarvezető, booking manager, közösségimédia-felelős és producer is, így pont a zenélésre jut kevesebb idő és energia. Azért sem tudunk sok koncertet vállalni, mert minden zenekari tag nagyon elfoglalt, sok dátumot visszadobok emiatt. Én igazi zenekart és nem projektet szeretnék, ragaszkodom az állandó tagokhoz. Ezzel együtt az elmúlt évben a havi minimum egy koncertet sikerült tartani a lemezbemutatóig.

MN: Az Arrivalnek a BMC Opus Jazz Clubjában tartott lemezbemutató koncertjén azt mondtad, hogy itt és most lezárul egy korszak, Rosenwinkellel már az új számaidat tűzöd műsorra. Nem most kéne megfuttatni az anyagot, amelyet kifejezetten elismerően fogadott a szakma és a közönség is, ráadásul nem csak a jazzkluboké?

SZD: De igen. Csak hát intuitív ember vagyok, mindig a megérzéseim vezérelnek. Ezt a műsort régen írtam, 2020-ban, bár a lemezt most mutattuk be. Az Arrival egy más korszakom, azóta én is megváltoztam, a világ is.

MN: Egy szám kivételével az egészet a karantén idején komponáltad.

SZD: Így van. Sok éven át érleltem magamban az Arrivalt, mire végre a karanténban lett terem foglalkozni vele. Már más inspirációk mozgatnak, most kicsit átgondoltabb számokat írtam, előtte viszont minden csak érzésből született, mint egy terápiás ösztönírás. Most sokkal tudatosabban komponáltam az alkotófolyamat során, a számokat újradolgozva és finomítva.

MN: Pedig ez koncertlemeznek sem utolsó, a címétől kezdve egy tökéletesen érthető narratívát közöl egy debütáló zenekarról. Azért lépsz túl rajta, amiért a karanténban komponáltad?

SZD: Nem feltétlenül. Kicsit talán már szofisztikáltabban gondolkozom és komponálok, de az Arrival tényleg terápiás folyamatként jött létre, nem tervezgettem, így jött. Nagyon mély állapotban voltam, hál’ istennek most már sokkal felszabadultabban érzem magam, és más érzések motiválnak.

MN: Régebben fordítva működött: a lemezbemutató volt a nagy dobás, és utána indultak az együttesek turnézni.

SZD: Örülök neki, hogy mi nem így csináltuk, mert bőven volt időnk kiérlelni a számokat. Még közvetlenül a felvétel előtt is több koncertet adtunk, és persze a megjelenés után is bemutattuk többször. Ez idő alatt pedig mindannyian megtaláltuk a helyünket a zenekarban, és magunkévá tettük az anyagot. Nagyon jól működő koncepciónak bizonyult.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.