Koncert

Az adatok fura urai

Maria Schneider, Oslo Jazz Ensemble: Data Lords

Kritika

A CQ CQ, Is Anyone There? című szám úgy indul, hogy Martin Myhre Olsen tenorszaxofonos kiáll szólózni a zenekar elé...

...majd odafordul a bőgőshöz, párbeszédet kezdeményez vele, aztán a doboshoz, még a tangóharmonikáshoz és másokhoz is, de egyszer sem alakul ki beszélgetés, nem válaszolnak neki, csak mondják a magukét. A második szólista a számban Richard Köster trombitás, akinek hangszerét elektronikusan szintetizált, többszörözött hangon halljuk ezután sokáig, hiszen a gép (MI) nem is akarja, hogy válaszoljanak neki. A Data Lords Maria Schneider tizenegy tételes nagy műve, amely Grammy-díjat is kapott, két lemezre került: az egyiken a disztópikus, a másikon az idilli ihletésű darabok sorakoznak A digitális világ és a Természetes világunk alcímek alatt.

Schneider közel tíz éve kezdte el zsigeri gyanakvását zenébe önteni annak kapcsán, hogy az akkor Big Data, ma már inkább mesterséges intelligencia névvel illetett fejlemények mennyire veszélyeztetik a természetes(ebb) társadalmi formákat. Aggodalmait erdei sétákkal és versolvasással csillapította. A saját nagyzenekarával öt éve bemutatott szvit a disztópikus sejtéseivel azóta nagyon is reálisnak bizonyult, de Schneider a szépséget még a szorongással teli tételekbe is be tudta csempészni.

A 64 éves karcsú, szőke, életkorát meghazudtolóan friss és dinamikus zeneszerző másfél órán keresztül tizennyolc embert vezényelt egy régimódi zenekari formációban, és rengeteg olyan eszközzel élt, amelyet a jazz átvett az európai klasszikus zenéből: főleg a disszonancia ábrázolásának, majd feloldásának ősi, de érzelmileg mindig hatásos képletét. Azáltal, hogy a kontrasztot és a mimézist visszahelyezte jogaiba, miközben már régóta az emberi gondolkodás géppel helyettesítésének célja mozgatja az ujjainkat a készülékeinken és a piacokat a világban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.