Magyar Narancs: Olyan, mintha sosem változna, de ha megnézzük az utat, amelyet a lemezei elég jól dokumentálnak, világokon vándorolt keresztül. Hogyan éli meg ezt az állandóságot?
Dresch Mihály: Nagyon megtisztelő, ha így látja. Nem tudom… Kaptam az Istentől egy irányt, azt én csinálom tovább, és most is van még energiám, és főleg csinálhatom. Hát ennél nagyobb dolog nincs az életben, tehát minden okom megvan arra, hogy boldog embernek mondhassam magam. Az is vagyok e tekintetben. Szenteskedően hangzik, de nem lehet máshogyan fogalmazni: kaptam egy kegyelmi utat. Tudjuk, hogy az ember olyan törékeny, mint a nádszál, az Írásban is benne van, bármikor összeroppanhat, de az meg kit érdekel? Én ezt így kaptam.
MN: A nádszál a szerzeményeiben is előfordul.
DM: Igen. Élő nád az egyik lemezem címe.
MN: Három zenekarral koncertezik mostanában: van a nyolcvanas évek közepe óta működő Dresch Quartet, mellette az „alternatív” kvartett, amelynek lassan valóban ez lesz a neve, és van a Vonós (újabban Húros) Quartet. Májusban az utóbbi két formációval adta a JazzFest Budapest zárókoncertjét az Eiffel Műhelyházban. Volt már olyan, hogy mind a három együttessel fellépett egy koncerten?
DM: Olyan többször is volt, hogy a Dresch Quartet és a Húros Quartet is fellépett. Három évvel ezelőtt készült is rólunk egy profi film a Fonó Budai Zeneházban – meg lehet nézni online, vállalható számomra. De hármas együttállás még nem volt. Az alternatív kvartett alig egy éve létezik, létrejöttének gyakorlati oka volt, ugyanis a zenészek nem mindig érnek rá, és ezért nem valósulhatnak meg koncertek. De eleve szerettem volna kicsit más emberekkel is muzsikálni. Természetesen azt a repertoárt, amelyet én képviselek, ez a zenekar is tudja. Az Eiffel Műhelyházban lezajlott esten már úgy válogattam, hogy az alternatív kvartettel két hosszabb kompozíció is először hangzott el.
MN: A Húros Quartettel ugyanazon a koncerten olyan lüktetés, olyan „swing” volt, hogy beleremegett az egész ház.
DM: Valóban sok energia volt, én is meglepődtem, bár nehéz volt egy kicsit zenélni a hangzásbeli dolgok miatt, átjönni a színpadon az egyik zenekar helyéről a másikra. Nem panaszképpen mondom, csak alkalmazkodni kellett, hogy a színpad különböző pontjain játszottunk. Visszatérve a kérdésére, van átjárás a zenekarok között, mert játszottuk például a Milicek, milicek című cigány keservest, amely Kóré Géza emlékére hangzott el, s amelyet néha szoktam a Dresch Quartettel is játszani, de itt más a hangszerelés, mert dob helyett brácsa van, ami népzeneibb hangzást eredményez. Aztán az Ereszkedő című, a Kapu és kert című lemezemen hallható darabomat most leporoltam, újraértelmeztük, szeretem velük játszani.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
