Új kezekben Szabados György digitális és kéziratos hagyatéka

Teljességre törekedve

Zene

A Budapest Music Center ünnepélyes, de meghitt eseményen vette át a Szabados György kéziratos hagyatékát az özvegyétől, továbbá a zeneszerző munkásságát felölelő honlap kezelését. Az eseményen a BMC vezetője, Gőz László egy új intézmény indulását is bejelentette.

Halála óta nemhogy halványulna, egyre inkább nő Szabados György (1939–2011) zongorista, zeneszerző hatása. Karakán ember volt, aki nem ismert kompromisszumot. Családja megélhetésének érdekében orvosként dolgozott, így művészként független maradhatott. Már a hatvanas évek elején ott volt, amikor a modern magyar jazz kievickélt az under­ground-létből, de mesterként azóta tisztelik, hogy a hetvenes évek elejétől, közepétől a Kassák Klubban és más helyszíneken szólóban, kisegyüttesek élén és műhelyzenekarok (Nyitott Csoport, MAKUZ, SZAZEN) vezetőjeként megteremtette a „szabad zenét”: a bartóki modell mintájára magyar népzenei alapokon álló improvizatív avantgárdot. A free jazznek, ahogy akkor sokan nevezték, többnyire értetlenséggel kellett szembenéznie, itthon botrányba is fulladt az az 1972-es gála, amelyet Szabadosék a San Sebastián-i versenygyőzelmük kapcsán rendeztek (kétbalkezes módon, a Benkó Dixielanddel közösen).

Lassan keltek ki

Ráadásul Szabados György nemzeti-kulturális és etikai alapon álló, filozofikus megközelítése az állampárt gyanakvását is magával hozta. A civilruhások gyakran beültek például a Kassák Klubba az intenzív zenei folyamatok lefülelése, a résztvevők azonosítása, és – Szabados művének címéből kölcsönözve – Az események titkos történeteinek feltárása céljából. Jellemző, hogy amikor, vélhetően a Nyugaton szerzett dicsőség okán, Szabados kiadhatta első lemezét, az Esküvőt, amelynek zenéjét egy fotográfia, Fejes László hasonló című képe ihlette, az ihletadó kép – az első hazai fotó, amely első díjat nyert a World Press Photo kiállításon (1965-ben) – nem kerülhetett a lemezborítóra. „Őszinte véleményünk, hogy az Esküvőnek nemzetközi feltűnést és sikert kellene aratnia – ha ez egy magyar jazzlemez esetében a megfelelő propaganda és reklám hiányában nem volna lehetetlen” – állapította meg 1976 januárjában Gonda János a „régi” Mozgó Világban.

A nyolcvanas években valamelyest enyhült a szigor, és a „magyar free jazz” megítélése is, legalábbis ezt bizonyítja Szabados 1983-as Liszt-díja.  Igaz, hogy a mester, illetve a zenész- és művésztársai által elhintett magok lassan keltek ki, de a rendszerváltás után szárba szökkentek, és a magyar jazz teljes vertikumában az etno-jazz vált a legeredetibb hanggá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.