Zipernovszky Kornél

E 61 éves, megunhatatlan lemez történetét sok igazságtalanság kíséri, ezeket a bővített, alternatív stúdiófelvételeket tartalmazó dupla CD legalább megpróbálja helyretenni.

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Két sarkalatos tételt fogalmaz meg 1927-ben Az elementáris zene című kiáltvány Kassák aktuális folyóiratában.

Miles Davisről szokták mondani, hogy zenekaraival meghatározta a jazztörténeti stílusok irányát. Aktuális zenekarához 1964-ben csatlakozott Wayne Shorter szaxofonos, aki abban is felzárkózott a mesterhez, hogy a járatlan utat kereste.

A tizenhat éve futó versenyen két jelentős újítást vezettek be: végre nem a hangulatos, de kényelmetlen Zászlótérben és nem is egy akusztikailag megművelhetetlen előtérben tartják a tehetségek szemléjét, hanem a Fesztivál Színházban.

Pontos, világos fogalmazással, nyugodt, erőteljes ritmussal és dallammal indul az első szám zenei folyama Juhász Gábor új albumán.

A lassan, de biztosan magára találó magyar jazzélet a kilencvenes évek második felében jutott el odáig, hogy egy állandó, professzionális big band ne csak elinduljon, hanem meg is maradjon.

Keith Jarrett bordeaux-i koncertjének első néhány hangját hallva senki nem lehet biztos abban, hogy közelebbről milyen műfajú előadást hall (a jellegzetes, egyeseket zavaró nyögéseitől is tekintsünk el). Rachmaninovtól Ligetin át Thelonious Monkig sok mindenki, akár Liszt Ferenc is eszünkbe juthat, mert szving lüktetés csak a 12 perces első track derekán jelzi egyértelműen a műfajt.

Az ő elementáris házikoncertjeinek sorozata az egyik maradandó emlékem a karanténkoncertek hónapjaiból.

Jacob Collier csodaénekes és multihangszeres szupersztár Djesse vol. 1. című lemezét érdemes kivételes pillanatokra tartogatni, és még így is lehet, hogy egyetlen alkalomra túl sűrűnek bizonyul.