Visszhang: koncert

Tálas Áron Trió

Visszhang

Ugyanabban az op-artos mintázatú ingben ült le Tálas Áron a zongorához, mint triójának tíz évvel ezelőtti bemutatkozásakor, most is világos, derűs, játékos, intellektuális személyiségét megmutatva. „Jó, hogy még rám jön”, kommentálta a ma már az élvonalban talán leggyakrabban foglalkoztatott zongorista.

Bámulatra méltó, szupertehetségként robbant be, és még dobolt is. „Ufó!” – mondták társai földönkívüli képességeire utalva. Most szerzőként akarta megmutatni magát – három triólemezzel a háta mögött –, bár ez nemcsak jubileumnak, hanem tavalyi lemeze bemutató koncertjeként is érthető volt. A tiszteletet parancsoló ouevre (33 rögzített track) nagy részét, néhány számot persze összefűzve, sikerült a triónak előadni, alig néhány szerzemény maradt ki, de voltak újak is. Ennek ára viszont az egész koncert képregényszerűsége lett. Teljesen elfogadható Tálas koncepciója, hogy a szerző, és ne a jazzklubok ördöngös szólistája és kedvenc session-zenésze lépjen a Zeneakadémia pódiumára, de azért néhány szám architektonikus kibontásának örültem volna. Így lehetett, hogy az extatikus, odaadó bőgőzéssel az egész építményt tartó ifj. Tóth István első szólója fél óra elteltével következett, és a leheletfinom, mégis robbanékony dobos, Csízi László is főleg csak négyezésekben lépett elő. Tálas kompozíciói a 21. századi akusztikus jazz-zongora (Mehldau, Bates stb.) friss levegőjét árasztják, Bartóktól Hargrove-ig szinte minden olyan hatást magába olvasztva, amit érdemes volt. Melodikusságuknak köszönhetően a jazzben avatatlan füleknek is bízvást ajánlhatók, de a fekete öves rajongók is azonnal beléjük merülhetnek. A tizedik évi „számadás” hangjai pedig változatos, izgalmas sztorik sűrűn következő képeiben hitették el velem: van holnap.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.