Interjú

„A jazz csak egy csatorna”

Szabó Dániel zongorista

Zene

Dolgos éve volt a 48 éves magyar jazz-zenésznek. Novemberben mutatta be Intersections című lemezét, amelyen amerikai kvintettje játssza a számait. De a korábbiaktól eltérően a lemezen nem játszik sem Peter Erskine, sem Chris Potter, sem Kurt Rosenwinkel.

Magyar Narancs: A saját szerzeményeidre koncentráltál?

Szabó Dániel: Nincs szükség mindig húzónévre egy lemezen, annak is megvannak az előnyei, hogyha nincs ilyen. Nem azt néztem, hogy mennyit fogok a lemezből eladni, hanem azt, hogy mennyire akartam magamat jól érezni a stúdióban, vagy mennyire szívesen hallgatom vissza. Az előző lemezeimen is fontosak voltak a saját szerzemények, de most úgy éreztem, hogy ez az anyag összeérett, és hogy szeretnék lojális lenni ahhoz a közép­generációs társasághoz, akikkel évek óta együtt dolgozom kint, és akik szintén világszínvonalon játszó zenészek. Amikor a trió­lemezt csináltam Erskine-nel, annak is volt egy érlelődési folyamata. Az egyetemen, a University of Southern Californián találkoztunk, tanultam tőle, játszottunk együtt, aztán az évek során kialakult egy repertoár, amit ő figyelemmel kísért. Most nincs vendégművész, viszont ez egy organikusan működő csapat.

MN: Én először januárban a magyar változatát hallottam ennek a kiváló anyagnak, és mély benyomást tett rám. Akkor két szaxofonos volt, Bacsó Kristóf és Ávéd János, más volt, mint a mostani lemez, holott csak kicsit változtattál a hangszerelésen.

SZD: Nagyon izgalmas, hogy hogyan nyúlnak ugyanahhoz a zenéhez itt és ott. Mind a kettő jó, nem rangsorolom, nemcsak tapintatból, hanem mert mindkettő a maga módján első osztályú, karakteres. Mindkét kontinensnek és kultúrának megvannak a sajátosságai. Szeretném, hogy mind a kettő jelen legyen az életemben. Nyolc évet éltem Los Angelesben a családommal együtt, korábban Bostonban voltam két évet. Ezt nem akarom zeneileg elengedni, próbálom a kapcsolatokat ébren tartani és integrálni. Nem csak művészi okokból, praktikus szempontok is vannak. Annak során, ahogy ugyanazt a repertoárt itt és ott is játsszuk, megmutatkozik a jazz lényege. Ez a négybetűs szó csak egy csatorna. Hogy mivel töltjük meg, az a személyességen, az adott pillanaton, a spontaneitáson, a kulturális gyökereken és egyebeken múlik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.