„A jazz csak egy csatorna”

Szabó Dániel zongorista

Dolgos éve volt a 48 éves magyar jazz-zenésznek. Novemberben mutatta be Intersections című lemezét, amelyen amerikai kvintettje játssza a számait. De a korábbiaktól eltérően a lemezen nem játszik sem Peter Erskine, sem Chris Potter, sem Kurt Rosenwinkel.

Magyar Narancs: A saját szerzeményeidre koncentráltál?

Szabó Dániel: Nincs szükség mindig húzónévre egy lemezen, annak is megvannak az előnyei, hogyha nincs ilyen. Nem azt néztem, hogy mennyit fogok a lemezből eladni, hanem azt, hogy mennyire akartam magamat jól érezni a stúdióban, vagy mennyire szívesen hallgatom vissza. Az előző lemezeimen is fontosak voltak a saját szerzemények, de most úgy éreztem, hogy ez az anyag összeérett, és hogy szeretnék lojális lenni ahhoz a közép­generációs társasághoz, akikkel évek óta együtt dolgozom kint, és akik szintén világszínvonalon játszó zenészek. Amikor a trió­lemezt csináltam Erskine-nel, annak is volt egy érlelődési folyamata. Az egyetemen, a University of Southern Californián találkoztunk, tanultam tőle, játszottunk együtt, aztán az évek során kialakult egy repertoár, amit ő figyelemmel kísért. Most nincs vendégművész, viszont ez egy organikusan működő csapat.

MN: Én először januárban a magyar változatát hallottam ennek a kiváló anyagnak, és mély benyomást tett rám. Akkor két szaxofonos volt, Bacsó Kristóf és Ávéd János, más volt, mint a mostani lemez, holott csak kicsit változtattál a hangszerelésen.

SZD: Nagyon izgalmas, hogy hogyan nyúlnak ugyanahhoz a zenéhez itt és ott. Mind a kettő jó, nem rangsorolom, nemcsak tapintatból, hanem mert mindkettő a maga módján első osztályú, karakteres. Mindkét kontinensnek és kultúrának megvannak a sajátosságai. Szeretném, hogy mind a kettő jelen legyen az életemben. Nyolc évet éltem Los Angelesben a családommal együtt, korábban Bostonban voltam két évet. Ezt nem akarom zeneileg elengedni, próbálom a kapcsolatokat ébren tartani és integrálni. Nem csak művészi okokból, praktikus szempontok is vannak. Annak során, ahogy ugyanazt a repertoárt itt és ott is játsszuk, megmutatkozik a jazz lényege. Ez a négybetűs szó csak egy csatorna. Hogy mivel töltjük meg, az a személyességen, az adott pillanaton, a spontaneitáson, a kulturális gyökereken és egyebeken múlik.