Lemez

A big band mint titkos társaság

Darcy James Argue’s Secret Society: Dynamic Maximum Tension

Kritika

A neves fiatal zenekarvezetők közül Darcy James Argue-t érte az a megtiszteltetés, hogy a hr-Bigband, vagyis a Frankfurtban működő tartományi rádiós nagyzenekar rezidens zeneszerzője legyen. (Ez az a német együttes, amelynek Tony Lakatos volt az egyik szaxofonos szólistája 1993 és 2020 között.)

Argue azonban saját big bandet is vezet Sercet Society néven, amely hasonlóan a Modern Art Orchestrához és Fekete-Kovács Kornélhoz, két célt tűzött ki maga elé: gondosan hangszerelt eredeti nagyzenekari kompozíciókból (és albumokból) álló repertoár felépítését, illetve stilisztikailag olyan saját utat, amely nem lép ki a jazz általában hagyományosnak elfogadott hangzásvilágából, azonban a kortárs klasszikus zene felől igyekszik új impulzusokkal korszerűsíteni azt. Argue 2005-ben alapított 18 tagú nagyzenekarával mindig tökéletesen eredeti darabokat adott elő. Nem a jazzhagyomány nagy egyéniségeinek bűvöletében éltek – ami egyébként elfogadott attitűd a nagyzenekaroknál –, legfeljebb megengedtek maguknak néhány utalást a nagy elődökre, az új lemezen például Duke Ellington neve bukkan fel.

Argue új szerzeményei főleg olyan egyéniségekhez címzett dedikációkat viselnek, akik a Secret Society számára a teljes disztópia felé haladó világunk reményt adó zsenijei lehet(né)nek, hiszen mi más is lehetne egy valamirevaló „titkos társaságnak” a célja. A dupla CD-n és megosztókon is hallható, szándékolt utalással kék-sárgára színezett borítójú Dynamic Maximum Tension című legutóbbi albumukon ezt impozánsan, hol rabul ejtő melódiákkal, hol izgalmas ritmusokkal, hol pedig tágas tájakra emlékeztető hangzásképpel fejtik ki.

Az album címe tehát nem fenyegető disszonanciára, hanem magas feszültségű gondolati töltetre utal. A dedikációk hosszú sorából például R. Buckminster Fuller feltaláló-filozófusnak, továbbá a számítógép és a mesterséges intelligencia egyik úttörőjének, Alan Turingnak írt ajánlásokból arra is következtethetnénk, hogy Argue geekszerűen gondolkodik a fenyegető jövőről, de például a nagy díva, May West előtti tisztelgés azt mutatja, hogy nincs itt semmi gond. Argue szeret és tud gondolkodni a végső kérdésekről, és ezt be is tudja szőni sokrétegű, komplex zenéjébe. Két közreműködő szólistát érdemes a lemezről megemlíteni, mert az ő nevük is orientál: Ingrid Jensen trombitást és Cécile McLorin Salvant énekesnőt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.