Lemez

A big band mint titkos társaság

Darcy James Argue’s Secret Society: Dynamic Maximum Tension

Kritika

A neves fiatal zenekarvezetők közül Darcy James Argue-t érte az a megtiszteltetés, hogy a hr-Bigband, vagyis a Frankfurtban működő tartományi rádiós nagyzenekar rezidens zeneszerzője legyen. (Ez az a német együttes, amelynek Tony Lakatos volt az egyik szaxofonos szólistája 1993 és 2020 között.)

Argue azonban saját big bandet is vezet Sercet Society néven, amely hasonlóan a Modern Art Orchestrához és Fekete-Kovács Kornélhoz, két célt tűzött ki maga elé: gondosan hangszerelt eredeti nagyzenekari kompozíciókból (és albumokból) álló repertoár felépítését, illetve stilisztikailag olyan saját utat, amely nem lép ki a jazz általában hagyományosnak elfogadott hangzásvilágából, azonban a kortárs klasszikus zene felől igyekszik új impulzusokkal korszerűsíteni azt. Argue 2005-ben alapított 18 tagú nagyzenekarával mindig tökéletesen eredeti darabokat adott elő. Nem a jazzhagyomány nagy egyéniségeinek bűvöletében éltek – ami egyébként elfogadott attitűd a nagyzenekaroknál –, legfeljebb megengedtek maguknak néhány utalást a nagy elődökre, az új lemezen például Duke Ellington neve bukkan fel.

Argue új szerzeményei főleg olyan egyéniségekhez címzett dedikációkat viselnek, akik a Secret Society számára a teljes disztópia felé haladó világunk reményt adó zsenijei lehet(né)nek, hiszen mi más is lehetne egy valamirevaló „titkos társaságnak” a célja. A dupla CD-n és megosztókon is hallható, szándékolt utalással kék-sárgára színezett borítójú Dynamic Maximum Tension című legutóbbi albumukon ezt impozánsan, hol rabul ejtő melódiákkal, hol izgalmas ritmusokkal, hol pedig tágas tájakra emlékeztető hangzásképpel fejtik ki.

Az album címe tehát nem fenyegető disszonanciára, hanem magas feszültségű gondolati töltetre utal. A dedikációk hosszú sorából például R. Buckminster Fuller feltaláló-filozófusnak, továbbá a számítógép és a mesterséges intelligencia egyik úttörőjének, Alan Turingnak írt ajánlásokból arra is következtethetnénk, hogy Argue geekszerűen gondolkodik a fenyegető jövőről, de például a nagy díva, May West előtti tisztelgés azt mutatja, hogy nincs itt semmi gond. Argue szeret és tud gondolkodni a végső kérdésekről, és ezt be is tudja szőni sokrétegű, komplex zenéjébe. Két közreműködő szólistát érdemes a lemezről megemlíteni, mert az ő nevük is orientál: Ingrid Jensen trombitást és Cécile McLorin Salvant énekesnőt.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Magányos várakozás

A Ladó Galéria korábbi kiállításán a macs­káknak volt kitüntetett szerepük, most pedig – a véletlenek furcsa találkozása miatt – egy speciális, kissé agárszerű kutya a főszereplő. De egyik kiállítás sem a „kis kedvencekről” szól, hanem magáról a művészetről.

Lehet más az olimpia

Azon túl, hogy szép eredmények és megható pillanatok sorjáznak a szemünk előtt, afféle hülyeségmágnesként is jól funkcionál a párizsi olimpia. A megnyitóra, amely amúgy csak egy játékos mókázás volt, gyorsan ráharaptak a kultúrharc önkéntesei Donald Trumptól a Vatikánon át a Megafon véleményzsoldosaiig. De hát, ha nincs humorérzék, akkor nincs és kész, ezen nem nagyon lehet segíteni.

Kozmikus hétköznapok

  • Domsa Zsófia

Az ötkötetesre tervezett regénysorozat második részét sokan abban a reményben veszik kezükbe, hogy az első kötet, a Hajnalcsillag nyugtalanító eseményeiről, az égen megjelenő idegen égitestről, a feltámadó halottakról, a különösen viselkedő állatokról, a halál kapui­nak feltárulásáról, és főleg a szereplők további sorsáról olvassanak. 

Pokorni elköszön

„Ez egy elég idétlen elnevezés. Nem örülök, amikor ezt hallom. Nem mintha nem esne jól az embernek, ha egy dicsérő jelzőt aggatnak rá, mert mindenki hiú” – nyilatkozta pár hete a Telexnek Pokorni Zoltán, amikor szóba került, hogy sokak szemében ő az „emberarcú fideszesek” egyike.

Az olimpia megrontói

Nemcsak az olimpia zajlik, hanem a Kreml egyik jól sikerült dezinformációs kampánya is, amely váratlan, vagy nem is olyan váratlan szövetségest talált magyar kormány- és egyéb tisztviselőkben.

Jó a műsor!

Azzal együtt is nagyon bele lehet feledkezni az olimpiába, hogy az ember tisztában van mindenféle zavaró tényezőkkel.

W, mint Wolność, mint Szabadság

A varsói felkelés mai olvasata szövevényes, sokszor nehezen járható és szűk, gyakran szó szerint a föld alatti csatornarendszeren keresztül vezet. Vajon mit jelent a lengyeleknek a varsói felkelés ma, 80 évvel a történtek után, és mit üzen nekünk, magyaroknak?

 

Libanon az utolsó órában

A múlt szerdán izraeli akció végzett a Hamász politikai vezetőjével Teheránban, egy nappal korábban pedig a Hezbollah egyik főparancsnokát gyilkolták meg Bejrútban. Az izraeli–iráni regionális háború kirobbanásának veszélye talán soha nem volt ilyen közel.

 

Nagyot ütött

Az algériai női bokszoló olimpikon Imane Helif esete világszerte, de különösen Magyarországon komoly indulatokat váltott ki, de felhívta a figyelmet az interszex sportolók rendezetlen helyzetére is. Igaz, azt sem tudjuk, hogy a „botrány” „kirobbantója” egyáltalán e kategóriába tartozik-e.

Eltemették, de már jobban van

A Farkas Flórián-féle Lungo Drom uralta roma önkormányzat 2015 után annyi adósságot halmozott fel, hogy még ma is nyögi. A szervezet legutóbbi elnökét, az ellenzék felé is tapogatózó Agócs Jánost jogerősen elítélték; s ez után az önkormányzat lényegében megszűnt. Most, a júniusi nemzetiségi választás után a kormánybiztos Sztojka Attila nyertes szervezete élesztheti újra. Az igazi cél alighanem változatlan: minél több cigány szavazat begyűjtése a Fidesz számára.

Tiszta verseny

A legolcsóbb ajánlatot adó céget választotta a Márki-Zay Péter vezette hódmezővásárhelyi önkormányzat a helyi buszközlekedés ellátására. A verseny vesztese az eddig szolgáltató helyi családi cég, amely megszenvedte az utóbbi három évet, amikor az ellenzéki vezetésű önkormányzatnak dolgozott.