Lemez

A big band mint titkos társaság

Darcy James Argue’s Secret Society: Dynamic Maximum Tension

Kritika

A neves fiatal zenekarvezetők közül Darcy James Argue-t érte az a megtiszteltetés, hogy a hr-Bigband, vagyis a Frankfurtban működő tartományi rádiós nagyzenekar rezidens zeneszerzője legyen. (Ez az a német együttes, amelynek Tony Lakatos volt az egyik szaxofonos szólistája 1993 és 2020 között.)

Argue azonban saját big bandet is vezet Sercet Society néven, amely hasonlóan a Modern Art Orchestrához és Fekete-Kovács Kornélhoz, két célt tűzött ki maga elé: gondosan hangszerelt eredeti nagyzenekari kompozíciókból (és albumokból) álló repertoár felépítését, illetve stilisztikailag olyan saját utat, amely nem lép ki a jazz általában hagyományosnak elfogadott hangzásvilágából, azonban a kortárs klasszikus zene felől igyekszik új impulzusokkal korszerűsíteni azt. Argue 2005-ben alapított 18 tagú nagyzenekarával mindig tökéletesen eredeti darabokat adott elő. Nem a jazzhagyomány nagy egyéniségeinek bűvöletében éltek – ami egyébként elfogadott attitűd a nagyzenekaroknál –, legfeljebb megengedtek maguknak néhány utalást a nagy elődökre, az új lemezen például Duke Ellington neve bukkan fel.

Argue új szerzeményei főleg olyan egyéniségekhez címzett dedikációkat viselnek, akik a Secret Society számára a teljes disztópia felé haladó világunk reményt adó zsenijei lehet(né)nek, hiszen mi más is lehetne egy valamirevaló „titkos társaságnak” a célja. A dupla CD-n és megosztókon is hallható, szándékolt utalással kék-sárgára színezett borítójú Dynamic Maximum Tension című legutóbbi albumukon ezt impozánsan, hol rabul ejtő melódiákkal, hol izgalmas ritmusokkal, hol pedig tágas tájakra emlékeztető hangzásképpel fejtik ki.

Az album címe tehát nem fenyegető disszonanciára, hanem magas feszültségű gondolati töltetre utal. A dedikációk hosszú sorából például R. Buckminster Fuller feltaláló-filozófusnak, továbbá a számítógép és a mesterséges intelligencia egyik úttörőjének, Alan Turingnak írt ajánlásokból arra is következtethetnénk, hogy Argue geekszerűen gondolkodik a fenyegető jövőről, de például a nagy díva, May West előtti tisztelgés azt mutatja, hogy nincs itt semmi gond. Argue szeret és tud gondolkodni a végső kérdésekről, és ezt be is tudja szőni sokrétegű, komplex zenéjébe. Két közreműködő szólistát érdemes a lemezről megemlíteni, mert az ő nevük is orientál: Ingrid Jensen trombitást és Cécile McLorin Salvant énekesnőt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.