Koncert

Dél csillagai

Önder Focan Trio; Tenores di Bitti és Enzo Favata

Kritika

A Budapest JazzFest cégére alatt, a közel három héten át zajló hetvenhat koncert minden bizonnyal a legnagyobb magyar jazzfesztivál, de ennél figyelemre méltóbb, hogy huszonnégy országból érkeztek a zenészek. Megragadtuk a lehetőséget, hogy egy török triót és egy szárd együttest hallgassunk meg.

A 68 éves Önder Focan autodidakta gitáros ugyan, de a török jazz egyik egyik legismertebb képviselője. Óriási rutinnal és rengeteg ízléssel játszik, bejárta a világot, a Blue Note kiadónak is vett már fel lemezt. Isztambuli jazzklubja több mint húsz éve fontos találkozóhely. Az egykori Vörösmarty mozi, a Premier KultCafé közönsége Focan állandó trióját hallhatta, a koszovói, de Törökországban élő Enver Muhamedi bőgőssel és Burak Cihangirli dobossal. Az előzetesben arról volt szó, hogy török népzenei elemek is előkerülnek, de Focan most nem indult az etnozenék irányába, inkább maradt a kipróbált, otthonos sztenderdezés megbízható középútján. A siker mégis garantált volt, mert ezt a zenei anyanyelvet beszélik mindhárman, fantasztikusan összeszokott együttesként. Meglepő módon a székeken setlist várta a közönséget, de végül nem a leírt sorrendben adták elő a cetlin szereplő számokat, sőt nem is csak azokat játszották. Valójában minden azon múlik, hogy hogyan tölti meg az együttes az improvizációs formákat tartalommal. Focan határozottan és biztosan vezeti a téma-improvizáció-téma struktúrán belül maradó, de felszabadultan rögtönző trióját, hivalkodás nélkül játszik, tiszteli az előadott szerzeményt és a szerzőt, de azok a hangsúlyok, ritmikai és egyéb megoldások, amelyeket alkalmaz, kellően egyénivé és élményszerűvé tették előadásukat. Én azért szívesen hallottam volna több saját számot legutóbbi, Aubergine című lemezükről, amely kidomborítja finom humorukat is. A trió jóval fiatalabb, de perfekt muzsikusai teljes odaadással követték Focant, de azért az meg-megvillant, hogy más zenei környezetben szívesen letérnek a járt útról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”