A 68 éves Önder Focan autodidakta gitáros ugyan, de a török jazz egyik egyik legismertebb képviselője. Óriási rutinnal és rengeteg ízléssel játszik, bejárta a világot, a Blue Note kiadónak is vett már fel lemezt. Isztambuli jazzklubja több mint húsz éve fontos találkozóhely. Az egykori Vörösmarty mozi, a Premier KultCafé közönsége Focan állandó trióját hallhatta, a koszovói, de Törökországban élő Enver Muhamedi bőgőssel és Burak Cihangirli dobossal. Az előzetesben arról volt szó, hogy török népzenei elemek is előkerülnek, de Focan most nem indult az etnozenék irányába, inkább maradt a kipróbált, otthonos sztenderdezés megbízható középútján. A siker mégis garantált volt, mert ezt a zenei anyanyelvet beszélik mindhárman, fantasztikusan összeszokott együttesként. Meglepő módon a székeken setlist várta a közönséget, de végül nem a leírt sorrendben adták elő a cetlin szereplő számokat, sőt nem is csak azokat játszották. Valójában minden azon múlik, hogy hogyan tölti meg az együttes az improvizációs formákat tartalommal. Focan határozottan és biztosan vezeti a téma-improvizáció-téma struktúrán belül maradó, de felszabadultan rögtönző trióját, hivalkodás nélkül játszik, tiszteli az előadott szerzeményt és a szerzőt, de azok a hangsúlyok, ritmikai és egyéb megoldások, amelyeket alkalmaz, kellően egyénivé és élményszerűvé tették előadásukat. Én azért szívesen hallottam volna több saját számot legutóbbi, Aubergine című lemezükről, amely kidomborítja finom humorukat is. A trió jóval fiatalabb, de perfekt muzsikusai teljes odaadással követték Focant, de azért az meg-megvillant, hogy más zenei környezetben szívesen letérnek a járt útról.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
