Visszhang: koncert

John Scofield’s „Yankee Go Home”

Visszhang

A magától értetődőség iróniája sugárzik az Uberjam óta felülmúlhatatlan John Scofield attitűdjéből.

A 72 éves, a jazztörténet utóbbi ötven évében folyamatosan jelen lévő, de hangját sem meg-, sem el nem változtató, mégis örökmozgó gitáros végig izzásban tartotta a jazzklubot, kétszer hetven percben. Imponáló, ahogy a saját életkorát, általában az öregedést, a kispolgári értékeket, a világhírt ilyen alapállásból megéli és reflektál rájuk: Country for Old Man, Combo 66, Past Present. Tavaly a Grateful Dead negyvenéves számának címét (Uncle John’s Band) választotta zenekarnévnek és címnek. Az őszi triólemez után megint váltott: az ugyancsak szarkasztikus nevet viselő Yankee Go Home kvartettel turnézik. A trió­lemezen is szerepelt, még mindig fiatal, és nagyon vállalkozó kedvű bőgős, Vicente Archer most is itt volt. Az új jazz- és rockdobos óriási meglepetés: Josh Dion ugyanis énekelt is, miközben a már egy ideje állandó Scofield-modellhez oly szükséges funky és blues motort úgy tartotta mozgásban, hogy az a sokféle jazzt is űzte, hajtotta. A négyes lüktetés és a posztmodern tálalású americana dallamok mellé új réteget emelt be a zongorista Jon Cowherd gazdag jazzharmóniáival és iróniamentes szólóival. Scofield gitárvonalai pedig mind a három taggal együtt mozogtak, improvizációiban egészen vad bakugrásokat és közhelyes tonika-dominánsokat úgy fűzött össze, hogy mindenki érezte, hogy ezt tényleg nem lehetett volna másképp, ez csakis így szólalhatott meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.