Szövegét egy szimbolistának nevezett, de proto-avantgárd jegyeket mutató francia versciklusból válogatta. Hartleben elég szabad német fordítását jobbnak tartják az eredetinél, Schönberg ebből indult ki. Térey János egy 2005-ös MU Színház-beli előadáshoz már elkészítette a szöveg élő, mai fordítását, amelyet Vajda Gergely igazított a kottához annak idején. Schönberg, aki 1912-ben még atonális műveket alkotott, egy német dizőz felkérésére énekbeszédként írta meg a Pierrot-t. Az előadónak nem operaénekes, hanem színésznő módjára, a beszédtől el nem térve, de dallamosan kell megszólaltatnia. A mű székhez szögezően lenyűgöző. A szöveg mély rétegeiben és szimbólumaiban búvó jelentések, illetve az általában külön indázó szöveg és zene összecsengései, no meg Schönberg zseniális szerkesztése, amellyel összeválogatta a háromszor hét verset, és a zenei szövethez epikai ívet is adott nekik, teljesen lekötik a figyelmet. A jazzénekesként is már a klasszikus felé húzó Karosi Júlia fölényes biztonsággal oldotta meg a komplex feladatot. A Weiner Ensemble, amely éppen Pierrot-együttesként alakult tíz éve, pedig elhitette velünk, hogy ez a 112 éves muzsika velünk egykorú, kortárs. Kitartó tapssal ünnepelte őket a közönség, miután a második részben még két Schönberget, egy töredéket, és a 2. kamaraszimfónia Balogh Máté-féle átiratát adták elő, így a szerző három különböző stílusát villantották fel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
