Lemez

Kétfelől ugyanarra

New Fossils: New Fossils II.; Gyémánt Bálint Trió: Vortex of Silence

Kritika

A New Fossils kvintettben úgy kerültek a helyükre a dolgok, mint a mesében.

A négy éve alakult zenekarnak most jelenik meg a második albuma, de már rengeteg helyen, sokféle közönség előtt bizonyítottak, a Turbinától a Müpáig. Az eredmény azt mutatja, mintha roppant erőfeszítésekbe telt volna, hogy minden így klappoljon, pedig úgy sejtem, csak megdumálták és megcsinálták. A belefeledkezős zenélés iránti szenvedélyüket nem adnák oda semmiért, főleg nem a gyors érvényesülésért. A mai zenék mellett tették le a voksukat, az anyagot a jazzhagyomány mélyéből merítik, a kövületeket dinamizálták. Pompásan összeállt, egyéni fúzió az övék: postgrunge és beat, afféle Bad Plus-os rosszalkodás, és nagyon végiggondolt váltások, tisztán megformált és érthető összefüggésekbe rendezett történetek egy 21. századi jazzkvintett előadásában. Szabó Dániel Ferenc a dobok mögül számol be, úgy is, mint az egyik komponista, az új anyagon Tóth István gitáros és Gyányi Marcell bőgős is szerepelnek szerzőként. Hasonlóan Varga Dániel szaxofonoshoz, a billentyűs Ocsovay Damján szólóiban az imprók utalnak ugyan a jazz mérföldköveire, de mindketten csodásan emelkedettek, éppen hogy nem a földet nézik. Az ECM-lemezeken lehet még ilyen tágassággal találkozni, amilyet ők mindig mutatnak.

Lehetne címadó is az album első darabja, egy kisebb szvit, a Universe Is a Big Dark Room, amely azonnal megragadja a hallgatót sokféleségével, ágas-bogasságával és titokban romantikus, fölfelé tekintő témájával. A melódia szokatlan hangközökkel, kitartott, lassan váltott akkordokkal és csiklandós ritmusokkal indítja az ifjúság nedűjéről ábrándozó, következő számot, amelyet Varga szaxofonszólója extatikusan visz felfelé. Már vártuk a belassulást a tavacskáról szóló Gyányi-darabhoz érve, amelyben Tóth István elképesztően változatos, ismerős hangzásúnak tűnő, de teljesen egyéni gitárja teszi fel a témát. Ő általában a háttérben marad, de afféle szeretetteljesen mosolygó rezonőrként mindig ott tesz hozzá valamit a hangképhez, ahol a legjobban kell. Ha Tóth összetartja a kvintettet, akkor a Gyányi–Szabó szekció a talapzat. Nélkülük nem adhatna ilyen otthonos érzést az összes szám, velük mindig tudjuk, honnan hová tartunk. Tóth „na, akkor idehallgass” huncutsága, átütő iróniája szerzőként és szólistaként egy bagatellben és az Antonio című húzós, mégis szemtelenül lassú záródarabban is kibontakozik, utóbbiban Varga újabb remeklésével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.