Lemez

Kétfelől ugyanarra

New Fossils: New Fossils II.; Gyémánt Bálint Trió: Vortex of Silence

Kritika

A New Fossils kvintettben úgy kerültek a helyükre a dolgok, mint a mesében.

A négy éve alakult zenekarnak most jelenik meg a második albuma, de már rengeteg helyen, sokféle közönség előtt bizonyítottak, a Turbinától a Müpáig. Az eredmény azt mutatja, mintha roppant erőfeszítésekbe telt volna, hogy minden így klappoljon, pedig úgy sejtem, csak megdumálták és megcsinálták. A belefeledkezős zenélés iránti szenvedélyüket nem adnák oda semmiért, főleg nem a gyors érvényesülésért. A mai zenék mellett tették le a voksukat, az anyagot a jazzhagyomány mélyéből merítik, a kövületeket dinamizálták. Pompásan összeállt, egyéni fúzió az övék: postgrunge és beat, afféle Bad Plus-os rosszalkodás, és nagyon végiggondolt váltások, tisztán megformált és érthető összefüggésekbe rendezett történetek egy 21. századi jazzkvintett előadásában. Szabó Dániel Ferenc a dobok mögül számol be, úgy is, mint az egyik komponista, az új anyagon Tóth István gitáros és Gyányi Marcell bőgős is szerepelnek szerzőként. Hasonlóan Varga Dániel szaxofonoshoz, a billentyűs Ocsovay Damján szólóiban az imprók utalnak ugyan a jazz mérföldköveire, de mindketten csodásan emelkedettek, éppen hogy nem a földet nézik. Az ECM-lemezeken lehet még ilyen tágassággal találkozni, amilyet ők mindig mutatnak.

Lehetne címadó is az album első darabja, egy kisebb szvit, a Universe Is a Big Dark Room, amely azonnal megragadja a hallgatót sokféleségével, ágas-bogasságával és titokban romantikus, fölfelé tekintő témájával. A melódia szokatlan hangközökkel, kitartott, lassan váltott akkordokkal és csiklandós ritmusokkal indítja az ifjúság nedűjéről ábrándozó, következő számot, amelyet Varga szaxofonszólója extatikusan visz felfelé. Már vártuk a belassulást a tavacskáról szóló Gyányi-darabhoz érve, amelyben Tóth István elképesztően változatos, ismerős hangzásúnak tűnő, de teljesen egyéni gitárja teszi fel a témát. Ő általában a háttérben marad, de afféle szeretetteljesen mosolygó rezonőrként mindig ott tesz hozzá valamit a hangképhez, ahol a legjobban kell. Ha Tóth összetartja a kvintettet, akkor a Gyányi–Szabó szekció a talapzat. Nélkülük nem adhatna ilyen otthonos érzést az összes szám, velük mindig tudjuk, honnan hová tartunk. Tóth „na, akkor idehallgass” huncutsága, átütő iróniája szerzőként és szólistaként egy bagatellben és az Antonio című húzós, mégis szemtelenül lassú záródarabban is kibontakozik, utóbbiban Varga újabb remeklésével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.