SzSz

Toy Story-sorozat mindig is a Pixar címerállata volt: alapja egy 1998-as rövidfilm, a Tin Toy, amelyben már megcsillant a később a stúdió sajátjává váló humor és kreativitás.

Álom, menekülés, megélhetés – ezeket jelenti az indiai filmeket sugárzó mozi a 15 éves Qodrat számára, aki felsrófolt áron, illegálisan árulja a jegye­ket az utcán.

Amikor 1986-ban bemutatták az amerikai propagandának sem utolsó Top Gunt, a fáma szerint hirtelen megugrott a haditengerészethez jelentkező fiatalok száma. A hamar világsztárrá avanzsáló Tom Cruise ugyanebben az évben csatlakozott a Szcientológiai Egyházhoz, nemsokára pedig már toborzott is oda embereket.

London a világ közepe, ahol az orvostudomány – vagy legalábbis annak egy nagyravágyó képviselője – már szívműtéttel és egyéb, korábban elképzelhetetlen csodákkal kísérletezik; igaz, a beavatkozások célja még inkább a hírnév megszerzése, mint a szegény bevándorló munkások életének megmentése.

London egyik legmenőbb éttermében járunk, az év egyik legforgalmasabb estéjén.

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

Az, hogy immár másfél évtizede nem tudunk úgy benyitni egy moziba, hogy ne szuperhősfilm menjen, Sam Raiminek köszönhető.

A 21 Jump Street – A kopasz osztagban a fiatal, zöldfülű rendőrök álruhában ülnek vissza az iskolapadba, hogy egy gimisek közt terjedő drog nyomába eredjenek.

„Ha nagy akarsz lenni, elhivatottság kell és áldozatok. És erről szól a metál.”

Ember és természet gyilkos (és persze örök) harca zajlik a szemünk előtt, pont úgy, ahogy nemrég Mads Mikkelsen küzdött az Északi-sarkon (Sarkvidék; 2018), vagy kicsit régebben Robert Redford az óceánon (Minden odavan; 2013).

Ma már csak negatív felhangokkal említik Jared Leto alakítását a Mielőtt meghaltamban, hiszen ciszhetero férfiként játszott egy transz karaktert.

Steve Carell mellszőrzetének szmájli alakú gyantázása tizenöt év alatt klasszikus komédiává nemesedett – a 2005-ös 40 éves szűznek azonban nem ez az egyetlen hagyatéka: egy csapásra a térképre tette Judd Apatow-t, aki személyes hangulatú romkomjaival és gyereklelkű felnőtt hőseivel az elmúlt évtizedek egyik legmenőbb rendezőjévé vált.