Visszhang: film

Ők

  • SzSz
  • 2022. szeptember 14.

Visszhang

Az elmúlt évek tanulsága szerint a rettegést immár nem baltás zombik, vagy a hirtelen felvisító hegedűk hozzák el.

A jump scare-ek kora lejárt, az igazán hatásos horrorok inkább a bennünk élő démonokkal, a társadalmi igazságtalanságokkal, vagy épp a családi tragédiákkal foglalkoznak. Ezekből épített máris veretes karriert az Ari Aster, Robert Eggers, Jordan Peele trió, és melléjük jelentkezett be Alex Garland is az Őkkel.

Garland először regényíróként lett ismert a 90-es években, majd pár jól sikerült forgatókönyv után 2014-ben rendezőként is bemutatkozott: a szintén saját szkriptjéből készült Ex Machina valódi felüdülést jelentett a méregdrága, de agyatlan sci-fik tengerében. A négy évvel később bemutatott Expedíció megítélése már nem volt ilyen makulátlan, az Ők pedig még megosztóbbnak számít: a történetvezetés itt már csak jelzésszintű, a film szimbólumok és hangulatvirágok mentén csordogál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.