A vécé elromlott és a víz elárasztotta az asztalokat; a hús előkészítésért felelős szakács késik; marhából túl keveset rendeltek; a pastry chef kéttortányi lemaradásban van; a személyzet pedig épp harmadszor küldi el egymást a kurva anyjába, felmondással fenyegetőzve. Legalábbis ez történik a sorozat fókuszában álló olasz szendvicsétteremben, minden áldott nap.
A mackóban ott van a tökéletes ételek mögött álló vér, veríték és könny, csakúgy, mint a tavalyi brit Forráspontban – igaz, a feszültséget itt az egysnittes felvétel helyett a káromkodás ritmusára szaggató vágás adja –, Christopher Storer show-ja mégsem egy tipikus konyhafőnök-sorozat. Michelin-csillagos étterem helyett egy koszos kis családi kajáldában járunk, amelynek vezetője öngyilkos lett, így a helyét öccse, Carmy veszi át – aki épp fehér abroszos luxushelyeken szerzett hírnevet és tapasztalatot magának. A főszerepet a Szégyentelenekből ismerős Jeremy Allen White alakítja, aki minden pillanatban úgy fest, mint akinek órák óta szüksége lenne egy cigiszünetre. A gyász mellett az addikcióival is meg kell küzdenie.
A Chicago Cubs baseballcsapat, húsos szendvicsek és bűnözés – e sorozatban minden megjelenik, amit a popkultúrában chicagóiként szokás azonosítani. De közben személyes drámákon keresztül tökéletesen mutatja be azt a dilemmát, amellyel az éttermek, városrészek, sőt az emberek többsége is bajlódik: hogyan fejlődjenek úgy, hogy közben ne felejtsék el a múltjukat.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
