Az 1993-as mozi ugyanis bemutatójakor megbukott, többek között azért, mert a Szabadítsátok ki Willyt! volt a versenytársa, na meg azért is, mert halloweeni témája ellenére júliusban tűzték műsorra.
De ez nem elég, mert a Hókusz pókusz szép lassan kultuszfilmmé vált, nem utolsósorban a főszereplő trió miatt. Ám Bette Midler, Kathy Najimy és Sarah Jessica Parker ma már közel sem akkora húzónevek, hogy ne ugorhassanak fel a menetrend szerinti nosztalgiavonatra. A folytatás ellenben már a vásznak helyett a streamingre érkezett, és pont olyan, mint a hasonló, mostanában tömegével újramelegített klasszikus: tömény nosztalgia, amely az új nézőknek nem elég eredeti, a régi rajongóinak pedig túlságosan felhígított.
A második rész arról szól, hogy hogyan lettek a Sanderson nővérek Salem hírhedt boszorkányai. Közben természetesen néhány fiatal suhanc ismét megidézi őket, így újra elkezdődik az örök életért folytatott, zenés betétekkel sűrűn tűzdelt küzdelmük. Az utazóeszköznek használt seprűket olykor már okosporszívók helyettesítik, s a leglényegesebb elem is változott: oda az első rész valóban rémisztő hangulata, merészsége és frivol hangja, amely még a 90-es években is szokatlannak számított egy családi filmben. Ami maradt, az tökéletesen polkorrekt, és ehhez mérten tökéletesen unalmas.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
