Szamaritánus

Sokat és joggal szidják a Marvel szuperhősös filmjeit, amiért hosszú évek óta gyakorlatilag ugyanazt adják el újra és újra, csak épp más hősi gúnyába csomagolva, nem csökkenő sikerrel.

Igazán csak akkor értékelhetjük a több mint két tucat képregénymozi alatt tökéletesre és tökéletesen unalmasra csiszolt formulát, ha egy hasonszőrű, de nem ebbe az univerzumba tartozó filmet látunk, mint például a rivális DC istálló szuperdrága buktáit, vagy épp a low-budget Szamaritánust.

A film főhőse ugyanis Bragi F. Schut forgatókönyvíró agyszüleménye, melyből a miheztartás végett azért elkészült a képregényváltozat is, de a mozi nem azon, hanem az eredeti ötleten alapszik.

Húsz évvel járunk két szuperhős, a jóságos Szamaritánus és Káin-szerű ikertestvére, Nemezis összecsapása után. A harcban nemcsak mindketten elpusztultak, de lakhelyüket, Granite Cityt is romlásba taszították – csak néhány megrögzött rajongó hisz abban, hogy Szamaritánus egyszer majd visszatér. Közéjük tartozik Sam is, akit egy bűnbanda igyekszik behálózni, a titokzatos szomszéd azonban pont időben lép közbe, a korosodó úriembernek ráadásul emberfeletti ereje is van…